19. fejezet : 2 rész "A sírba visszük!"

19. fejezet

2. rész :

"A sírba visszük!"

*Jessie szemszög*

Reggel Louis mellett ébredtem. Csak akkor fogtam fel, mi történt aznap este (csak tudod, nem fogom elmagyarázni, nem vagyok biológia tanár!). Rémülten lökdösni kezdtem:

- Louis! Louis ébredj!!! - piszkáltam, mire végre magához tért. Rám meredt:

- Mi van?? - Aztán végignézett magán, azon, hogy csak egy lepedő van rajta, és rajtam. Felkiáltott:

- Jézusom! Ugye nem? o.O - nézett rám. Én rémülten bólogattam. Percek alatt felöltöztünk, elkészültünk, stb... Aztán leültünk beszélni. Én kezdtem:

- Ez nem derülhet ki! Világos?

- Igen. Nyilván. Ez csak.. egy ilyen félrelépés.. Te is veszekszel Hazzaval, én hullámvölgyben vagyok Eleanorral, csak nagy volt a kísértés! Ennyi! - szögezte le. Erre én:

- Ja. Szóval remélem senki nem látta/hallotta mit műveltünk! ‹:( - mondtam. Úgy döntöttünk, kilopózunk a nappaliba és megnézzük, mi a szitu. Mindenki aludt. Louisnak viszont feltűnt valami:

- Hé!! Tegnap este megjött Neymar! - suttogta mutogatva. Mindenki édesdeden aludt. Hál' isten. De Harryről semmit nem tudunk. Mindegy,  visszamentünk a szobámba. Loui ottmaradt a nappaliban és elaludt, mintha egész éjjel ott lett volna, El mellett. Ehelyett mellettem volt. Furcsa belegondolni... Bleee! :P Visszabújtam az ágyamba. Szerintem elaludhattam, mert arra tétem magamhoz, hogy Perrie paskolgatja az arcomat:

- Jess! Jess ébreeeedj!! - suttogta. Álmosan ránéztem:

- Mi van? Nem ér rá? Álmos vagyok... Egész éjjel nem aludtam... - nyögtem ki. Ó, ezt nem kellett volna.

- Miért? - kérdezte gyanakvó tekintettel. Erre én:

- Nem szereted a hazugokat?

- Nem, ki nem állhatom az ilyen embereket. ›:( Miért?

- Heheheee.. ‹:D Akkor  nem fogok hazudni neked.. Szóval.. Izé hát az az igazság, hogy nagyon megviselt ami Harry és köztem történt. Meg bocsi, de a férjed megjegyzése sem esett túl jól, ha érted..

- Jaj, Zayn! Ha akarod, a kedvedért fejbe vágom ha akarod! Jó vagyok ebben! :D - mosolygott, mire én nevetve megcsóváltam a fejem. Ekkor Harry perdült be az ajtón. A fején szakácssapka, a derekán kötény, a kezében palacsinta-serpenyő. o.O

- Halcika mindenkinek!^^ Gyertek, egy perc és kész a kaja. ;) - kacsinotott (úgyláttam nekem) és kilibbent a szobámból. Meglepetten Perriere néztem:

- Ez meg mi volt? o.O Megszállta éjjel valami???

- Ja, talán Hello Kitty szellemee! Húúú! :D És mit mondott? :) - kérdezte, mire mindketten kórusban zengtük:

- "Halcika mindenkineeeek!!! xDD"

- Na, gyere kajálni! - bíztatott a lány. Én ledobtam magamról a takarót, de közben ellenkeztem:

- Jaj Perrie! És mi van ha ez egy álca? Ki akar csalni, hogy aztán brutálisan kupán vágjon azzal a serpenyővel? o.O

- Áh, ilyen még nem fordult elő! Mindenkit edénnyel bánt! ;D - kacsintott. Végül mégis kirángatott a konyhába. Mindenki a konyhaszigetnél ült. Próbáltam nem Louira nézni, mert amikor megpillantottam, kétfajta érzés töltött el: A lelkifurdalás, hogy két embernek tönkre tehetem a kapcsolatát, és a gondolat, hogy ezt miért bánom? Az utóbbit teljességgel el akartam kergetni, hisz' tényleg Harryt szeretem, semmi közöm Louishoz. Jó, az előbb említett indoktól eltekintve semmi..

- Oh, jó reggelt Jessie! Végre felkeletetted az ágyból Perrie? - kérdezte Eleanor tök vidáman. Megint bűntudatom támadt. Hogy tehettem ezt Ellel? A közelébe férkőztem, majd összejövök a pasijával. Igen, egy élő sátán vagyok, ez mostmár biztos.

- Nehezen ment hidd el! ;) - kacsintott a lány. Ekkor jött oda hozzám Sophi, a jobb oldalán Neymarral. Olyan cukik együtt, mint Zerrie!^^

- Jaj Jess, had mutassak be valakit! ^ - ^ - nézett a srácra. Ő rögtön köszönéssel folytatta:

- Szia, mi már találkoztunk! Gondolom tudod ki vagyok, nem kell bemutatkoznom.. remélem. :)

- Nem persze, hogy nem! :D - nevettem, ekkor sodródtam oda ahova nem akartam: Harry elé. Nem tudtam a szemébe nézni. Mardosott a bűtudat.

- Szi.. Szia! - köszöntem félénken. Harry fülig érő szájjal állt előttem:

- Halo! :) Hogysmint? Hogy kéred a palacsintát? - kérdezte. Erre én:

- Nem.. nem haragszol a tegnap miatt? És.. ez meg milyen kérdés?! Természetes csokisziruppal és tejszínhabbal. Sok tejszínhabbal. Miért, mit hittél??? :D - nevettem. Megcsóválta a fejét:

- Gondolkodtam, és semmi okom az aggodalomra. A csajom úgysem csalna meg a legjobb haverommal, mégis mit hittem? :) Ugye? - nézett rám, amikor látta, hogy holt sápadt vagyok. Megráztam a fejem erőltetett nevetéssel:

- Áh, neeem! ‹:) Soha! Az meg milyen dolog lenne? o.O - kérdeztem. Sajnos pontosan tudtam milyen dolog: Borzalmas. Hogy tehettem ezt? Csonthülye vagyok! Egy agyrém! Sötétebb annál, mint amikor éjjel az ágyban becsukod a szemed és még a kezedet is a szemeidre helyezed, de még mindig azt a rohadt nagy semmit látod, mint azelőtt. Igen, különben hogy tettem volna ilyen marhaságot?! Na ugye.

- Okééé..

- Akkor Louival is kibékültök? - csillant fel a szemem. Nem akartam, hogy mindennek ő szívja meg a levét. Mindig olyan kedves volt velem. Az elmúlt éjszakát nem veszem semmibe. Nem számít. Csak egy rossz álom, semmi más. Meg sem történt, értve?! Meg sem történt!!! (Jaj istenkém, de, de igen! ‹:( )

- Hmmm... - húzta a száját Harry. Erre én:

- Jaj, ne már! Ha én nem csináltam semmit, akkor ő még annyit sem, mit amennyit én. Léccikeeee!!

- Miért akarod ennyire?

- Mert olyan rossz, hogy veszekdni látlak titeket! Békülj ki szépen vele! :) - mosolyogtam. Hazza beadta a derekát. Átöleltem:

- Köcci!^^ Olyan édi vagy! - mondtam, majd gyorsan megcsókoltam. Harry és Loui gyorsan békültek, és minden olyan volt mint régen. Már épp ettük Hazza isteni palacsintáját, amikor Liam felvetett egy ötletet:

- HÉ! Mi lenne, ha ma elmennénk az Aqua Parkba? Az benti! :) - nézett ki a zuhogó esőre. Louis rá meredt:

- Igen Liam, máskülönben hemzsegnek a kinti strandok Londonban... Biztos vagy benne, hogy nem egy japán turista vagy? :) - röhögött. Erre Niall:

- Ja! 'Konicsiva!!' xD

- Száj befog ír manó! - szólt rá sértődötten Liam. :) Na ebből rendes vita alakult ki. De végül maradt a terv. Aqua Parkba megyünk!^^ A csajokkal visszavonultunk a szobámba bepakolni. Szóval ez örök: Louival megfogadtuk, ezt a titkot a sírba visszük magunkal!