♥16. fejezet : Egészség és pizsamaparti♥

16. fejezet

Egészség és pizsamaparti

*Jessie szemszög*

Reggel Louisszal és Harryvel elmentünk a kórházba, és levették a gipszet. ^ - ^ Amikor levették a lábamról, boldogan álltam fel, és léptem volna, de kiesve a 'járás ritmusából' konkrétan orra estem... volna, ha Harry és Louis el nem kap időben. Huh. Nem hiányzott volna most egy orrtörés. :) Szóval hazamentünk (mondhatni. én Harrybe és Louisba kapaszkodva támolyogtam a kocsiig. :) ). Bementünk (vagyis mentek és botladoztam) a házba. 

- Szóval... Mikor jönnek a srácok és.. a többiek? - kérdeztem a kanapéra ülve. Louis ült le mellém:

- El, Perrie és Sophi jönnek ebéd után. Nekünk a srácokkal fotózásra kell mennünk, ti lesztek itthon. Neymar csak holnap tud jönni. - magyarázott. Rámeredtem:

- Állj, állj, állj! Tekerjünk vissza! 6 óráig mi négyen fogunk vigyázni a házra?! o.O

- Igen, miért? - kérdezte meglepetten.

- Öhm... Ezt nem mondod komolyan! Tudod milyen görcsös vagyok, amikor ekkora felelősség nehezedik rám?! - kérdeztem idegesen. Louis összehúzta a száját, és megcsóválta a fejét:

- Hát nem, eddig erről a furi szokásodról fogalmam sem volt. :)

- Pedig teljesen bepánikolok! Louis, komolyan itt akartok hagyni egy méregdrága luxusházzal? ‹:( - estem kétségbe. A vállamra tette a kezét olyan drámai hatást keltve (akaratomon kívül is megrezzentem):

- Igen. :)

- Ah, de ne csodálkozz, ha mire hazaértek, porrá ég a ház! Én képes vagyok elégetni! - mondtam, mire Louis a semmibe meredt:

- Hát, nekünk eddig nem sikerült Harryvel, kétlem, hogy neked menne. ;) És abban nem kételkedem, hogy le fog égni a ház. Csak kicsit más okból.

- .. Ezt meg, hogy érted? - néztem rá értetlenül. A szemembe nézett:

- Egyedül lesztek Eleanorral 6 órán át. Ezt tuti nem éli tül senki. - rázta a fejét. Ó mamám! Tényleg! Csak Perriere és Sophira számíthatok! ‹:(

A további időben csak a délutánon járt az eszem. Még Harry fantasztikus (tényleg isteni!!!^^) pörköltje sem derített fel. Pedig vagy 3-szor repetáztam belőle. :) De jobb kedvem nem lett tőle.  Szóval 12:07-kor megjött Perrie. Ajtót nyitottam:

- Szia! :) - mosolyogtam, mire Perrie is vidáman köszönt, majd megölelt. 

- Olyan jó újra látni Jessie! És a srácok? - nézett körül az üres házban. 

- Hát.. Fotózásra kellett menniük, 6 körül jönnek. egy 10 perce mentek el. - mondtam - Nekünk kell vigyázni a házra. - mondtam Perrie ledermedt:

- Csak úgy itthagytak, hogy vigyázzunk egy luxusházra. Mennyi eszük van?

- Őszintén? :) Semennyi.

- És.. És mi van ha valami történik? Ha? Akkor minket okolnak majd? Mi leszünk a hibások, mert itthagytak. Kafa.. De látom, már nincs rajtad a gipsz! ^^ - mosolygott. A lábamra néztem:

- Hát igen, ez nagy öröm. És az mégnagyobb, hogy lassan megtanulok újra egyedül járni. :) - nevettem. Perrievel bepakoltuk a cuccait a szobámba. Úgy döntöttünk, mi négyen Eleanorral és Sophival itt fogunk aludni. Nem akartam mondani, de totál be vagyok parázva attól, hogy El éjjel leborotválja a fejemet! ‹:( Szerintem simán képes rá.

20 perccel később megjött Eleanor. Inkább Perrie nyitott ajtót. Nagyon boldogan üdvözölték egymást, jóban vannak. Amikor viszont meglátott, legörbült a szája:

- He..Helló Jessie.. Te is itt leszel a fura együttalváson? - nézett rám úgy, mintha most loptam volna el a szülinapját, a pasiját, és a narancsléjét egyszerre. Vagyis tele gyűlölettel. Nagyot nyeltem, majd megszólaltam:

- Igen Eleanor, szia! Remélem a délutánon nem lesznek köztünk.. surlódások. ‹:D - álnevettem. Eleanor eltátotta a száját. Rájöttem miért: Miranda bőgését hallotta meg.

- Ez.. gyereksírás? - nézett tök hülyén - Innen jön?

- Áh, ez csak Miranda! :) - mondtam tök természetesen. Huh, ezután elkellett mesélnem az egész sztorit. Annyira hosszú volt, hogy a felénél megjött Sophi. Bemutattam. Jól kijön mindenkivel, mázlista. Na szóval Sophi kedvéért újra kellett kezdenem az egészet. A végére Miranda már úgy bömbölt, hogy majd szétszakadt a fejem.

- Akkor a srácokkal befogadtatok egy kölyköt? o.O - nézett rám Eleanor. Tudom, hogy magában a 'srácok' alatt Louist értette és a válaszomból, az általa kitalált viszonyunkról akart következtetni. Én pedig nem fogok hazudni:

- Nem. Vigyázok rá, amíg meg nem találjuk a szüleit. Már tettünk fel hirdetést a netre. Remélhetőleg nemsokára meglesznek a szülei. - mondtam. El elhúzta a száját. A többiek szomorúan bólogattak. Perrie tért magához először:

- Éhes vagyok! Oh, olyan kár, hogy nincs itt Harry! ‹:( Ő biztos csinálna valami isteni kaját!^^

- Hát lehet, hogy Hazza nincs itt, de a főztjéből még van! ;) - kacsintottam. Ezután lerohantuk a konyhát, majd a szobámat. Fél három, mégis mindenki pizsiben, és épp a desszertet pakoljuk magunkba. A lejátszóból bömböl az R5-től a Pass me by. Mi nevetünk. El egész jó fej. Néha meg-megenyhül felém nézve, de akkor magához tér, és megint vízszintes lesz a szája. Perrie épp Zaynről beszél. Mesél, hogy milyen hülye dolgokat művel néha:

- Képzeljétek, egyszer lerajzolt és én pedig azt hittem karikatúra! :) Néha ilyen vak tudok lenni, de mindegy. A lényeg, hogy Zayn úgy megsértődött, hogy azt mondta, a kanapén alszok, mint a filmekben a feleség! xD Nagyon hülyén festett az a durci feje. :) Beletelt egy hétbe, mire elfelejtette. :D - erre mindenki felnevetett.

- Jaj, Louis egyszer a kezére csapta a taxiajtót, és a kocsiajtóval kezdett ordibálni. Nagyon ciki volt. 10 percen át anyázta a kocsit. :) Alig lehetett onnan elrángatni. Aztán másnam orvos. És ott azt merte mondani, hogy ő nem reagálta tül, csak felszisszent, és már mentünk is tovább! Oh, köszke, akkor talán én kiabáltam autókhoz? Azt nem mondanám! :D - nevetett. Elképzeltem Louist ordibálni egy kocsival. OH MY GOD! o.O Nagyon éghetett szegény El. :) Ekkor Sophi is sztoriba kezdett:

- Neymarnál az a kellemetlen, hogy egy csomót beszél a fiáról. És hát nem a legkényelmesebb téma.... - mindannyian Egy 'SZZZZZ!'-t hallattunk. Perrie rám nézett:

- Neked nincs ilyen sztorid? :) - kérdezte. Ránéztem Eleanorra. Most unottan kémlelte a falat. Egyátalán nem zavartatta magát azzal, hogy figyeljen. :( Megköszörültem a torkom:

- Khm.. Szóval van egy sztorim, de az nem baj, ha nem feltétlenül egy srácról szól? - kérdeztem, mire Perrie és Sophi megrázták a fejüket. El levegőnek nézett... Megint.

- Szóval.. Régen, az 1D előtt rajongtam egy bizonyos modellért. A neve nem publikus. Nem volt óriási szupersztár, de én imádtam. Egy nap találkoztunk. Nemrég. Már nem voltam az az őrült fan, de bírtam a csajt. Ő viszont gyanúsítgatott és bunkózott velem. Nem értettem miért. Azóta mindig úgy tesz, mintha ősellenségek lennénk, pedig én még mindig bírom. De nem fogja fel, hogy ezzel nagyon megbánt. Ennyi lenne. Hát nem a legjobb sztori, de nagyon ciki.. Felőlem. - mondtam, majd feláltam és az ajtó felé indultam:

- Megyek, hozok még desszertet. - majd kimentem a hosszú folyosóra. Csak El és én tudtuk, hogy kettőnkről van szó. Már a konyhában vágtam a sütit, mikor megszólítottak:

- Hé Jessie! - Eleanor volt az - Az a sztoribeli modell.. Ki volt?

- Hát nem is tudom, hogy megmondjam-e! Elvégre biztos újra bunkózol majd velem, mint eddig. Akkor minek? És egyébként meg tudnod kéne! - jelentettem ki, majd megfordultam. Eleanor a szemembe nézett:

- Sajnálom.

- Későn. - jelentettem ki, majd elindultam az ajtó felé. El elkapta a kezem:

- Jessie várj! Nem akartam bunkó lenni! ‹:(

- Hát sikerült. És meg is bántottál vele. De most eressz! - mondatm, majd elkaptam a kezem. Eleanor utánamszólt:

- De Jess én csak bocsánatot akarok kérni! Igazad van, nagyon ellenszenves voltam, de bocsánatot akarok kérni, mert nem érdemelted ezt. Megbántam. Bocsánat. - visszafordultam:

- Miért csinálod ezt? Azért, hogy Louis ne  mondja folyton hogy hagyj engem békén?

- Nem! Nem érted? Miattad! Gonosz voltam, de nem akarom, hogy így gondolj rám. Nem vagyok ilyen! Kedves vagyok!

- Hát nem velem.. - jegyeztem meg. Eleanor megint mélyen a szemembe nézett:

- Tényleg a fanom voltál? ‹:(

- Vagyok. Csak nem tudom miért tartottam ennyi ideig ki. - mondtam. El lehajtotta a fejét:

- Azt szeretném, hogy barátok legyünk..

- Én is. De nem ilyen viselkedéssel. Én így nem fogok barátkozni. - jelentettem ki nyíltan.

- Ígérem, hogy nem leszek ilyen! Csak tudod Louis olyan fontos nekem.. Félek, hogy elveszítem, és azt nem élném túl.. - mondta. Rámeredtem:

- De nekem nem jön be 'úgy' Louis. Nem tudom, hogy ő hogyan áll ehhez, de én így. És egyébként is Harry jön be. Nem Louis. - magyaráztam. El elnevette magát:

- Te Harryvel jársz? :D

- Hát.. Nem tudom, ez túl erős kifejezés. Csak úgy.. Vagyunk. Bírom, ő is bír, ennyi. - mondtam. Igen, hát Harry még nem vallott szerelmet. Eleanor rám nézett:

- Akkor? Megbocsájtasz? ‹:) - próbált mosolyogni. Rezzenéstelen arccal válaszoltam:

- Hát, egye fene! :) - mosolyogtam, mire El ilyen 'ÍÍÍÍÍÍÍ'-zve a nyakamba ugrott. Ekkor a konyhapult mögül hirtelen előugrottak a srácok!!! Most mi vaaan? o.O

Hellow^ - ^ Itt a várva várt új fejezet. Sorry, hogy megvárattalak titeket! :)

Mrs.Tomlinson‹3