17. fejezet : 2.rész A szomszéd srác és durci

17. fejezet

2. rész

A szomszéd srác és durci

*Jessie szemszög*

Már 2 órája be voltunk zárva. A rikoltozást is meguntuk. Harry felé néztem:

- Tisztázni akarok. Mindent. - jelentettem ki. Bólintott. A semmibe meredtem. Megszólalt:

- Hogy értetted, hogy csak úgy vagyunk?

- Nem tudom. Még nem vallottál szerelmet, az tuti. Bírsz, én is bírlak, ezt minek hívjam? Járásnak nem mondható, hisz nem is ismerjük egymást. Hát a sima 'bejössz nekem' sztorinál pedig azért többről van szó. Akkor erre most mit mondjak? Nem tudok rá mást kitalálni. - magyaráztam. Harry bólogatott:

- Hát, ez igaz. Akkor... ismerjük meg egymást jobban.

- Ez jó ötlet. Sosem szerettem a lityi-fityi kapcsolatokat. - jelentettem ki. Rám nézett:

- És? Mire vagy kíváncsi? - kérdezte. Ránéztem:

- Nem tudom. Nem így szoktam ismerkedni. Ez olyan mint egy kihallgatás, vagy mint a kérdezz-felelek. Még randink sem volt még... - mondtam, finoman célozgatva. Hazza rám nézett a mély zöld szemeivel:

- Ha túléljük ezt, és kijutunk valaha, akkor... Esetleg elhívhatnálak egy randira? ‹3 - kérdezte. Bármennyire is akartam, nem számítottam rá hogy tényleg elhív. Elmosolyodtam:

- Csak ha te főzöl! ;) - kacsintottam, mad közelebb hajoltam, és amikor megcsókoltam volna, kicsapódott az ajtó. És egy őrülten helyes srác állt benne, aki az én régi titkos szerelmem! ^^

- Ryan? - kérdeztem. A srác épphogy tudta ki vagyok:

- Ö.. Tessie.. Nem! Jessie! Te mit keresel itt?

- Itt lakom. Harryvel és Louisszal. Miért? Mi a gond? - kérdeztem, mire Harry:

- A nagyobb kérdés: Mit keresel itt te, drága Ryan, vagy ki??? - kérdezte. Mesélni kezdett:

- Hát meghallottam a kiabálást és rohantam. Mivel amikor nincsenek itthon Mr. Styles, akkor én vigyáztam a házra, és van pótkulcsom. Ennyi. - mondta. Ryan felém fordult:

- És ha akarnál Jess, most szabad vagyok, elmehetnénk egyet sétálni, megmutatnám a környéket! ;) - kacsintott. Én már bólintottam volna, mikor Harry kitessékelte az ajtón. Rákiabáltam amikor visszajött:

- Neked meg mi bajod??? ›:( El akartam menni! - jelentettem ki. Ekkor meg akart ölelni, de eltoltam magamtól:

- Jaj Hazza térj már észhez! Nem vagyok egy tárgy, nem vagyok a tulajdonod! Nem parancsolgathatsz nekem örökké! - mondtam, majd elvonultam a szobámba. A srácok a csajokkal 1 óra múlva értek vissza. Louis bejöttt:

- Kop, kop! - mondta, majd belépett - Harry mondta, hogy most te duzzogsz.

- Nekem legalább van rá okom! - jelentettem ki. Louis mellém ült:

- Tudod néha.. Nem úgy alakulnak a dolgok, mint akarjuk. De ne legyél dühös Harryre emiatt. Más miatt lehetsz rá dühös, de emiatt nem. :) Csak védeni akart. Beléd van esve. ;) - kacsintott. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Gondolkodni kezdtem, amikor hirtelen éreztem, hogy átölel. Ránéztem, majd óvatosan elnevettem magamat. Olyan jól esett, hogy ott van mellettem. Lassan megszólaltam:

- Loui! Nemrég lakom itt, és hát most Harryvel háborúban állunk.. Mondd, megmutatnád nekem a környéket? - kérdeztem, majd lehajtottam a fejem. Louis előtt sokkal visszahúzódóbb és szerényebb vagyok. Nemtom miért. A srác elmosolyodott:

- Persze! :) - mosolygott. Egyszercsak láttam, hogy meg akar ölelni, mire én gyorsabban átöleltem és szorítottam. Jól esik a közelsége. ^ - ^ Ekkor benyitott Sophi, mikor nagyban ölelkeztünk az ágyamon. Mondom, egyátalán nem félreérthető pillanat. Meglátott minket és lefagyott. Odaszaladtunk hozzá:

- Sophi, ez nem az aminek látszik! Nem, lehet hogy nagyon hihetetlen, de nem az! - mondtam rögtön. A lány összehúzta a szemöldökét, majd megcsóválta a fejét, és elindult a nappali irányába. Louis rám meredt:

- Nekünk tuti annyi! Bújj el! gyorsan! - adta ki a parancsot, majd bebújtam az ágy alá. Ekkor érkezett meg Eleanor és Harry a 'tett helyszínére'. Hallottam ahogy El kiakad:

- Loui miért ölelgeted Jessiet?! És.. ő hol van? o.O - nézett szét a szobában. Louis megvonta a vállát:

- Itt csak én vagyok.. Jess.. izé elment azzal a szomszédgyerekkel. - mondta. Kár volt. Harry közel volt ahhoz, hogy felrobbanjon. Kisietett a szobámból. El a srácra nézett:

- És te miért vagy itt???

- Csak téged kerestelek! ‹:D - nevetett. Eleanor megölelte, majd megszólalt:

- Gyere! :) - mosolygott, majd kiment. Louis utánakiabált:

- Egy perc és megyek Kicsim!

- Elment? - néztem ki az ágy alól. Bólintott. Kibújtam az ágyam alól.

- Ügyes voltál, itt egy cukor! Az ágy alatt találtam.. - mondtam majd a kezébe nyomtam egy ragacsos, poros, hajszálas cukorkát. Nyam! :)