1300

Hellow^^ Megvan emberek az 1300 megtekintés!!!^ - ^ Nagyon belehúztunk egy hét alatt! ;)

Mrs.Tomlinson‹3

♥16. fejezet : Egészség és pizsamaparti♥

16. fejezet

Egészség és pizsamaparti

*Jessie szemszög*

Reggel Louisszal és Harryvel elmentünk a kórházba, és levették a gipszet. ^ - ^ Amikor levették a lábamról, boldogan álltam fel, és léptem volna, de kiesve a 'járás ritmusából' konkrétan orra estem... volna, ha Harry és Louis el nem kap időben. Huh. Nem hiányzott volna most egy orrtörés. :) Szóval hazamentünk (mondhatni. én Harrybe és Louisba kapaszkodva támolyogtam a kocsiig. :) ). Bementünk (vagyis mentek és botladoztam) a házba. 

- Szóval... Mikor jönnek a srácok és.. a többiek? - kérdeztem a kanapéra ülve. Louis ült le mellém:

- El, Perrie és Sophi jönnek ebéd után. Nekünk a srácokkal fotózásra kell mennünk, ti lesztek itthon. Neymar csak holnap tud jönni. - magyarázott. Rámeredtem:

- Állj, állj, állj! Tekerjünk vissza! 6 óráig mi négyen fogunk vigyázni a házra?! o.O

- Igen, miért? - kérdezte meglepetten.

- Öhm... Ezt nem mondod komolyan! Tudod milyen görcsös vagyok, amikor ekkora felelősség nehezedik rám?! - kérdeztem idegesen. Louis összehúzta a száját, és megcsóválta a fejét:

- Hát nem, eddig erről a furi szokásodról fogalmam sem volt. :)

- Pedig teljesen bepánikolok! Louis, komolyan itt akartok hagyni egy méregdrága luxusházzal? ‹:( - estem kétségbe. A vállamra tette a kezét olyan drámai hatást keltve (akaratomon kívül is megrezzentem):

- Igen. :)

- Ah, de ne csodálkozz, ha mire hazaértek, porrá ég a ház! Én képes vagyok elégetni! - mondtam, mire Louis a semmibe meredt:

- Hát, nekünk eddig nem sikerült Harryvel, kétlem, hogy neked menne. ;) És abban nem kételkedem, hogy le fog égni a ház. Csak kicsit más okból.

- .. Ezt meg, hogy érted? - néztem rá értetlenül. A szemembe nézett:

- Egyedül lesztek Eleanorral 6 órán át. Ezt tuti nem éli tül senki. - rázta a fejét. Ó mamám! Tényleg! Csak Perriere és Sophira számíthatok! ‹:(

A további időben csak a délutánon járt az eszem. Még Harry fantasztikus (tényleg isteni!!!^^) pörköltje sem derített fel. Pedig vagy 3-szor repetáztam belőle. :) De jobb kedvem nem lett tőle.  Szóval 12:07-kor megjött Perrie. Ajtót nyitottam:

- Szia! :) - mosolyogtam, mire Perrie is vidáman köszönt, majd megölelt. 

- Olyan jó újra látni Jessie! És a srácok? - nézett körül az üres házban. 

- Hát.. Fotózásra kellett menniük, 6 körül jönnek. egy 10 perce mentek el. - mondtam - Nekünk kell vigyázni a házra. - mondtam Perrie ledermedt:

- Csak úgy itthagytak, hogy vigyázzunk egy luxusházra. Mennyi eszük van?

- Őszintén? :) Semennyi.

- És.. És mi van ha valami történik? Ha? Akkor minket okolnak majd? Mi leszünk a hibások, mert itthagytak. Kafa.. De látom, már nincs rajtad a gipsz! ^^ - mosolygott. A lábamra néztem:

- Hát igen, ez nagy öröm. És az mégnagyobb, hogy lassan megtanulok újra egyedül járni. :) - nevettem. Perrievel bepakoltuk a cuccait a szobámba. Úgy döntöttünk, mi négyen Eleanorral és Sophival itt fogunk aludni. Nem akartam mondani, de totál be vagyok parázva attól, hogy El éjjel leborotválja a fejemet! ‹:( Szerintem simán képes rá.

20 perccel később megjött Eleanor. Inkább Perrie nyitott ajtót. Nagyon boldogan üdvözölték egymást, jóban vannak. Amikor viszont meglátott, legörbült a szája:

- He..Helló Jessie.. Te is itt leszel a fura együttalváson? - nézett rám úgy, mintha most loptam volna el a szülinapját, a pasiját, és a narancsléjét egyszerre. Vagyis tele gyűlölettel. Nagyot nyeltem, majd megszólaltam:

- Igen Eleanor, szia! Remélem a délutánon nem lesznek köztünk.. surlódások. ‹:D - álnevettem. Eleanor eltátotta a száját. Rájöttem miért: Miranda bőgését hallotta meg.

- Ez.. gyereksírás? - nézett tök hülyén - Innen jön?

- Áh, ez csak Miranda! :) - mondtam tök természetesen. Huh, ezután elkellett mesélnem az egész sztorit. Annyira hosszú volt, hogy a felénél megjött Sophi. Bemutattam. Jól kijön mindenkivel, mázlista. Na szóval Sophi kedvéért újra kellett kezdenem az egészet. A végére Miranda már úgy bömbölt, hogy majd szétszakadt a fejem.

- Akkor a srácokkal befogadtatok egy kölyköt? o.O - nézett rám Eleanor. Tudom, hogy magában a 'srácok' alatt Louist értette és a válaszomból, az általa kitalált viszonyunkról akart következtetni. Én pedig nem fogok hazudni:

- Nem. Vigyázok rá, amíg meg nem találjuk a szüleit. Már tettünk fel hirdetést a netre. Remélhetőleg nemsokára meglesznek a szülei. - mondtam. El elhúzta a száját. A többiek szomorúan bólogattak. Perrie tért magához először:

- Éhes vagyok! Oh, olyan kár, hogy nincs itt Harry! ‹:( Ő biztos csinálna valami isteni kaját!^^

- Hát lehet, hogy Hazza nincs itt, de a főztjéből még van! ;) - kacsintottam. Ezután lerohantuk a konyhát, majd a szobámat. Fél három, mégis mindenki pizsiben, és épp a desszertet pakoljuk magunkba. A lejátszóból bömböl az R5-től a Pass me by. Mi nevetünk. El egész jó fej. Néha meg-megenyhül felém nézve, de akkor magához tér, és megint vízszintes lesz a szája. Perrie épp Zaynről beszél. Mesél, hogy milyen hülye dolgokat művel néha:

- Képzeljétek, egyszer lerajzolt és én pedig azt hittem karikatúra! :) Néha ilyen vak tudok lenni, de mindegy. A lényeg, hogy Zayn úgy megsértődött, hogy azt mondta, a kanapén alszok, mint a filmekben a feleség! xD Nagyon hülyén festett az a durci feje. :) Beletelt egy hétbe, mire elfelejtette. :D - erre mindenki felnevetett.

- Jaj, Louis egyszer a kezére csapta a taxiajtót, és a kocsiajtóval kezdett ordibálni. Nagyon ciki volt. 10 percen át anyázta a kocsit. :) Alig lehetett onnan elrángatni. Aztán másnam orvos. És ott azt merte mondani, hogy ő nem reagálta tül, csak felszisszent, és már mentünk is tovább! Oh, köszke, akkor talán én kiabáltam autókhoz? Azt nem mondanám! :D - nevetett. Elképzeltem Louist ordibálni egy kocsival. OH MY GOD! o.O Nagyon éghetett szegény El. :) Ekkor Sophi is sztoriba kezdett:

- Neymarnál az a kellemetlen, hogy egy csomót beszél a fiáról. És hát nem a legkényelmesebb téma.... - mindannyian Egy 'SZZZZZ!'-t hallattunk. Perrie rám nézett:

- Neked nincs ilyen sztorid? :) - kérdezte. Ránéztem Eleanorra. Most unottan kémlelte a falat. Egyátalán nem zavartatta magát azzal, hogy figyeljen. :( Megköszörültem a torkom:

- Khm.. Szóval van egy sztorim, de az nem baj, ha nem feltétlenül egy srácról szól? - kérdeztem, mire Perrie és Sophi megrázták a fejüket. El levegőnek nézett... Megint.

- Szóval.. Régen, az 1D előtt rajongtam egy bizonyos modellért. A neve nem publikus. Nem volt óriási szupersztár, de én imádtam. Egy nap találkoztunk. Nemrég. Már nem voltam az az őrült fan, de bírtam a csajt. Ő viszont gyanúsítgatott és bunkózott velem. Nem értettem miért. Azóta mindig úgy tesz, mintha ősellenségek lennénk, pedig én még mindig bírom. De nem fogja fel, hogy ezzel nagyon megbánt. Ennyi lenne. Hát nem a legjobb sztori, de nagyon ciki.. Felőlem. - mondtam, majd feláltam és az ajtó felé indultam:

- Megyek, hozok még desszertet. - majd kimentem a hosszú folyosóra. Csak El és én tudtuk, hogy kettőnkről van szó. Már a konyhában vágtam a sütit, mikor megszólítottak:

- Hé Jessie! - Eleanor volt az - Az a sztoribeli modell.. Ki volt?

- Hát nem is tudom, hogy megmondjam-e! Elvégre biztos újra bunkózol majd velem, mint eddig. Akkor minek? És egyébként meg tudnod kéne! - jelentettem ki, majd megfordultam. Eleanor a szemembe nézett:

- Sajnálom.

- Későn. - jelentettem ki, majd elindultam az ajtó felé. El elkapta a kezem:

- Jessie várj! Nem akartam bunkó lenni! ‹:(

- Hát sikerült. És meg is bántottál vele. De most eressz! - mondatm, majd elkaptam a kezem. Eleanor utánamszólt:

- De Jess én csak bocsánatot akarok kérni! Igazad van, nagyon ellenszenves voltam, de bocsánatot akarok kérni, mert nem érdemelted ezt. Megbántam. Bocsánat. - visszafordultam:

- Miért csinálod ezt? Azért, hogy Louis ne  mondja folyton hogy hagyj engem békén?

- Nem! Nem érted? Miattad! Gonosz voltam, de nem akarom, hogy így gondolj rám. Nem vagyok ilyen! Kedves vagyok!

- Hát nem velem.. - jegyeztem meg. Eleanor megint mélyen a szemembe nézett:

- Tényleg a fanom voltál? ‹:(

- Vagyok. Csak nem tudom miért tartottam ennyi ideig ki. - mondtam. El lehajtotta a fejét:

- Azt szeretném, hogy barátok legyünk..

- Én is. De nem ilyen viselkedéssel. Én így nem fogok barátkozni. - jelentettem ki nyíltan.

- Ígérem, hogy nem leszek ilyen! Csak tudod Louis olyan fontos nekem.. Félek, hogy elveszítem, és azt nem élném túl.. - mondta. Rámeredtem:

- De nekem nem jön be 'úgy' Louis. Nem tudom, hogy ő hogyan áll ehhez, de én így. És egyébként is Harry jön be. Nem Louis. - magyaráztam. El elnevette magát:

- Te Harryvel jársz? :D

- Hát.. Nem tudom, ez túl erős kifejezés. Csak úgy.. Vagyunk. Bírom, ő is bír, ennyi. - mondtam. Igen, hát Harry még nem vallott szerelmet. Eleanor rám nézett:

- Akkor? Megbocsájtasz? ‹:) - próbált mosolyogni. Rezzenéstelen arccal válaszoltam:

- Hát, egye fene! :) - mosolyogtam, mire El ilyen 'ÍÍÍÍÍÍÍ'-zve a nyakamba ugrott. Ekkor a konyhapult mögül hirtelen előugrottak a srácok!!! Most mi vaaan? o.O

Hellow^ - ^ Itt a várva várt új fejezet. Sorry, hogy megvárattalak titeket! :)

Mrs.Tomlinson‹3

1200

Helow!^ - ^ Megvan az 1200-dik nézettség is! :) Gratulálok! ;)

Mrs.Tomlinson‹3

DIRECTIONER^^

"Directioner szív, Directioner lélek, Directioner leszek, ameddig csak élek! ‹ 3"

Csodálatos gondolat, de csak páran tudják, mit jelent igazán. Mit jelent az, amikor ezerrel Tweet-eled az új számukat, mit jelent, amikor órákat vársz egy jegyoldalon, és amikor árusítani kezdik a jegyeket, te rányomnál és kiírják: NINCS RAKTÁRON, mit jelent szenvedni egy sötét szobában, mert tudod: a sok ígérgetés ellenére soha az életben nem találkozhatsz velük, és nem zengheted versben milyen csodálatosak, és hogy te mennyire szereted őket. Vannak olyan Directionerek, akik nem mondhatnák magukat annak. Aki egyszer kijelenti, hogy ő Directioner, akkor ő az. 

HOGY MILYEN EGY DIRECTIONER?

A Directioner erős. Kibírja a fájdalmat és nem engedi, hogy a rosszalló kommentek megingassák a benne lévő sziklát, amivel az együttest védi.

A Directioner makacs. Nem enged a csábításnak minden Photoshoppolt képnél. Nem dől be holmi pletykának.

A Directioner szenvedélyes. Szenvedélyesen tudja űzni ezt a 'munkát'. Mert ez egy munka. Nem könnyű, de az biztos, hogy a legjobb döntés, amit egy Directioner hozhat az életében.

A Directioner érzelmes. Engedi, hogy a dalok átvegyék a teste felett az irányítást, és át tudja adni magát az érzelmeknek, amiket a zene szül.

A Directioner merész. Nem fél kiállni másokkal szemben, hogy terjessze a banda hírnevét.

A Directioner kitartó. Képes többezer tagadó és meghazudtoló kommentet írni a Directionator oldalakra. És kitartóan terjeszti a bandát, bármennyire is utálja abban a közösségben mindenki.

A Directioner szerelmes. Szerelmes a zenébe, a srácokba és a szeretetükbe, amivel megajándékoznak minket akár a dalokon, akár az interjúkon, akár a közösségi oldalak posztjain keresztül.^^

A Directioner a pillanatnak él. Nem azon agyal, kik voltak a srácok, nem az izgatja, hogy az 1D egyszer felbomlik, csak élvezi, hogy most minden rendben, és a srácokat imádja a világ.

A Directioner tisztességes. Szereti az 1D összes tagját, a családtagjaikat, és bármennyire is fáj, a barátnőjeiket is.

A Directioner rokonszenves. Nem bántja a többi Directioner-t. A Directioner Family-ben mindig béke van. : )

ÉS A LEGFONTOSABB...

A Directioner hihetetlenül hűséges. Mindig kitart az 1D mellett, ha egyet ért a történésekkel, ha nem, minden pillanatban mellettük marad.

Ha ezeknek nem felelsz meg, nem vagy Directioner. A Directionerek különleges adottsággal rendelkeznek: Szeretettel a szívükben. Én nem arra a családi szeretetre gondolok, nem is a szerelmesek szeretetére, ez egy másfajta szeretet, ami az 1D előtt kihalóban volt. Ez az a igazából megmagyarázhatatlan szeretet, amikor egy vadidegent is tudsz szeretni. Mi így tudjuk szeretni a zenéjüket, ami ugye egy relatív fogalom, így tudjuk szeretni azokat az embereket, akik dolgoznak, hogy mi teljes egészében minél többet kaphassunk a One Directionből, de legfőképpen Harryt, Louist, Niallt, Liamet és nem utolsó sorban Zaynt. Ezt az öt csodálatos fiút, akik mostmár a tinilányok 75%-nak az életet jelentik. Kedves Srácok, csak értetek csináljuk. Értetek kelünk fel reggel, értetek fekszünk le este, mindig ott motoszkáltok a fejünkben, és ezernyi kérdés van amit fel akarunk tenni, ezernyi gondolatunk van azért, hogy ti épségben legyetek, és ezernyi puszit akarunk adni az angyali kedvességetekért. Mert ne higgyétek azt, hogy a Directionerek csak azt látják bennük, hogy milyen cukkancsok (hát ez sem mellékes, de az egy más tészta)! Nem győzik megköszönni a rajongók munkáját. Sorry a JB rajongóktól, de  Justin Bieber például hányszor köszöni meg a fanoknak a sikerét??? Basszus leköpte őket az erkélyéről! Valamint a fotókon olyan képet vág amilyen kedve van. Az 1D  minden képen vidám, nemhogy leköpik a rajongókat, hanem folyamatos videónaplókat készítenek, a filmekben beengednek az életükbe, hogy mégjobban megismerhessük ezt az elragadó 5 srácot, akit a fél univerzum imád. Nem Justin  Biebert akartam lehúzni ezzel, hanem megmutatni azt, hogy világsztárok nagytöbbsége tojik a rajongókra = A mi bandánk nem! Minket nem hagynak cserben, ezért viszonozzuk mindezt a hűségünkel, ami lássuk be: felbecsülhetetlen. 

A DIRECTIONATOROK :P

Ők azok az idegesítő kis trollok, akik a gépek mögé rejtőzve gyalázzák az 1D-t, de a terepen semmi esélyük nem lenne, ezt nagyon jól tudják. Gépek mögül, védetten könnyű bunkózni, és azt ki is használják, hogy ha rossz passzban vagyunk, és eléggé kihoznak a sodrunkból az idióta, igazságtalan megjegyzéseikkel, és nyersen, olykor durván válaszolunk, rögtön ránk ragasztják azt, hogy idegesek, és idegbajosak vagyunk, holott ők a felbujtók. Ők csípkelődnek. Ha valaki nem bírja az 1D-t, az pletyizzen mással a drága One Direction-gyűlölő gondolatairól, ne nekünk írják meg, hogy milyen bénák! Meghogy jaj de utáljuk őket! Mert minket ez nem izgat. Azért vagyunk Directionerek mert ég bennünk egy láng, amit egy szerencsétlen idióta netes troll nem tud csak úgy kioltani. Lehet, hogy ez a láng néha kicsit gyengébb, kicsit erősebb, de mindig ég és mindig égni fog. A Directionerséget sírba visszük magunkal akkor is, ha a One Direction addig feloszlik. Mert a Directionatorok igazából irigyek, hogy nekünk van lángunk, van hitünk, van hűségünk, van egy csodálatos bandánk. Irigyek, mert ők nem tudnak olyan szenvedélyesen rajongani, mint mi. A Directionerek szerelmesek. ‹ 3

A DIRECTIONEREK SZERELMESEK

Lehet, hogy most mindenki dilis kiscsajnak fog hinni, hogy nem lehetek szerelmes beléjük. Hát ismerjük őket. Jobban, mint bárki gondolná. Ez az érzés ugyanolyan szerelem, mint amikor egy átlagember szerelmes egy másik illetőbe. A különbség az, hogy tudjuk, sosem fog beteljesülni az álmunk. De merünk álmodni. Merünk szerelembe esni, mert a Directioner mint mondtam, felettébb merész is. Nem fél a fájdalomtól, mert minden egyes nap találkozik vele. Directionernek lenni nem olyan, mint más rajongónak. A Directionerség egy életforma, nem egy sima fanság. Egy igazi család. Nem vagyunk egyedül, senki sincs a családunkban egyedül. Bízunk egymásban. És csak egyvalamitől félünk: A bandafeloszlástól. Sajnos mindegyikünk tudja, hogy ennek a végtelennek tűnő szerelemnek egyszer vége szakad. De próbáljuk élvezni amíg lehet. Egy Directioner a pillanatnak él. És nem felejt. Egy Directionert ne bánts meg, mert 2 év múlva is emlékezni fog rád. Mert megbántottad, ami a legeslegfontosabb a számára. Miért bántanak minket? Csak mert mások vagyunk? Hát miért nekünk kéne változni? Miért kéne lemondanunk a szenvedélyünkről? Egyátalán miért kell megváltoznunk? A szeretetünk az igazi, a szívünk is a helyén van, akkor miért utálnak minket egy csomóan? Miért? Ez csak egy különleges élet, amit ajándékba kaptunk az 1D srácoktól. Miért akarnak ettől megfosztani? Tán nem szeretnek minket? Azt sem tudják, személy szerint kik vagyunk. Mert sokan vagyunk. Nagyon sokan. És kitartunk. Kitartunk a szenvedélyünk mellett. Mert mi szerelmesek vagyunk...

AKIK NEM ÉRTENEK MEG

Nem értenek meg. Senki sem ért meg. Amikor 20-ra írunk ezerrel a Twitterre ezekről a csodálatos fiúkról, a szüleink/barátaink azt hiszik, elment az eszünk. Amikor a semmiből hirtelen megszereted a répát és megrémülsz a kanalaktól, a mamád azt mondja nem vagy normális. Amikor meglátsz egy galambot az utcán, hangosan felkiáltasz -KEVIN!!!- mire a járókelők ijedten merednek rád, mintha agybajos lennél. Pedig teljesen normálisak vagyunk. Csak Directionerek. Nem vagyunk teljesen mások. De mégis mások vagyunk. Egy nagy család, akik kívülállónak számítanak ebben a hatalmas világban. Nem tudjuk miért, mi nem tettünk semmi rosszat. De az nem túl jó érzés, amikor szülinapodra megint 1D-s cuccokat kérsz, de anyukád már nem akar venni többet mert "Már van elég." És ha ettől kiakadsz, akkor meg az a baj, hogy követelőzöl és feleselsz. Amikor nem tudod lerakni a laptopot, mert várod, hogy új tweet-et írjanak a srácok, és ezért nettiltást kapsz. Hát nem igazságtalan? Sajnos csak mi, együtt értjük meg egymást, de így is boldogok vagyunk.

HOGY MIÉRT VAGYUNK FOLYTON BOLDOGOK?

Bármennyire és fájdalmas élet a Directionereké, mégis tele van egy csomó vidámsággal. Például amikor meglátod őket a tv-ben, és izgulva nézed végig a részt, közben pedig csak arra gondolsz, hogy minél később érjen véget a film. Amikor meghallod őket a rádióban úgy örülsz, mintha épp először hallanád a kedvenc számod tőlük. Amikor kapsz valami 1D-set, majd szétpukkansz az örömtől. Amikor egy Directionator 'megtér'/jót mond a bandáról. Amikor egy toplistában megtisztelő helyen szerepelnek a srácok. Amikor megnézed a filmjüket, teljesen fellelkesülsz, és úgy gondolod, te vagy a legnagyobb 1D fan a világon. De ez csak pár példa. Directionernek lenni adottság. Egy csodálatos adottság, amit aligha lehet viszonozni. ^^

MIT JELENT DIRECTIONERNEK LENNI?

Directionernek lenni nem azt jelenti, hogy mident tudsz róluk, hogy kántálod, mennyire cukik és imádod  őket, hogy tökéletesre tudod a quiz-eket, hogy minden cuccod 1D-s, hanem azt, hogy

• Amikor csak lehet, posztolod az új számaikat.
• Mindenki tudja rólad, hogy Directioner vagy, mert annyiszor véded a srácokat.
• Konkrétan depibe esel, amikor elgondolkozol rajta, hogy úgysem fogsz soha összejönni  a kiszemelteddel, és akkor 1-2 percig csak sírsz, és még a Best Song Ever sem tud vígasztalni.
• Minden rosszalló videóhoz/bejegyzéshez/tweet-hez (stb.) írsz egy kommentet a felháborodásodból, hogy a kedvenc bandádat gyalázzák.
• Részt veszel a Directioner VS Directionator harcban és mindenhol büszkén vállalod, hogy te egy 1D fan vagy.
• Képes vagy(képes lennél) napokon át várni az utcákon, csak egy koncert miatt, vagy, hogy láthasd őket a reptéren.

Szóval ennyi lenne hát dióhéjban. Még sokezer szabályt tudnék, de olyan hosszan azért csaknem írom le.

MEGÉRI^^

Igaz, nem könnyű egy vérbeli Directionernek. De mégis a legjobb döntés, amit egy Directioner meghozhat az életében. Mert ez teljesen kifizetődik. Mi őrültek vagyunk. Bolondulunk az 5 bohókás és imádnivaló srácért, Harryért, Louisért, Niallért, Liamért és Zaynért. Higgyétek el, bármire képesek vagyunk egymásért a szeretteinkért. És azt jegyezd meg, hogyha egy Directioner dühös, akkor inkább fuss, mielőtt még nem késő, mert mi nem tágítunk, amíg bosszút nem állunk. Ha vállon pöckölnek, mi lekeverünk egy taslit. Nem vagyunk az a puhány fajta. Nem hátrálunk meg. Mert Directionernek lenni abszolúte csodálatos, és ezt nem adnánk fel semmiért a világon.

AMÍG VAN ONE DIRECTION, ADDIG MINDIG LESZNEK DIRECTIONEREK. *__*

Helló Mindenki! :) Itt van a vadonat új saját 'Blog Himnuszom'. Ezt egyedül írtam, (kis segítséggel a helyesírási hibák kijavításáért ;) ) ezért megkérek mindenkit, hogyha máshol meg akarja jeleníteni, akkor kérjen meg kommentbe. Ez most az én gondolataim a Directionerségről, és büszke vagyok rá! *__* Remélem nektek is tetszik! ;)

Pusszancs:

Mrs.Tomlinson‹3

Harry és Taylor

Halci!^^ Épp YouTube-oztam, amikor rábukkantam arra a Taylor Swift dalra, amit Harryről írt. Itt van nektek magyar dalszöveggel. (Már ebből a sorból kiderül, hogy kihez írta: "Hiányzik a csókod és a göndör hajad!" :D)

Mrs.Tomlinson‹3

1100

Megvan az 1100!! :D Hű, ha így haladunk, akkor nagyon boldog lesz anyuci! ;D

Mrs.Tomlinson‹3

1000!!!!!^^

OMG!!! MEGVAN AZ 1000. MEGTEKINTÉÉÉÉS!!! xD Nagyon boldog vagyok! És büszke. És mindjárt elbőgöm magam az tuti!

A nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon büszke blogger:

Mrs.Tomlinson‹3

♥15. fejezet : Egykis foci és új barátok♥

15. fejezet

Egykis foci és új barátok

*Jessie szemszög*

Amint megláttam Louist Mirandával, összeszorult a szívem, és sírva fakadtam. De ezek örömkönnyek voltak. Louis hirtelen meglátta, hogy sírva bámulok befelé az ablakon, hát kijött az erkélyre a babával.

- Szia Jess! Remélem nem baj, hogy kölcsön vettem kicsit Mirandát! :) - mosolygott rá a babára, aki hirtelen megszólalt!!! o.O ÚRISTEN! MIRANDA BESZÉLT!!! *.* ^^

- Hejji! - kiabálta - Hejji, Hejji!

- OMG! Az az első szava, hogy.. Harry? o.O - képedt el Louis. Amikor megemésztettük a történteket, felszaladtam a szobámba, ahol Miranda és Louis volt. Amint megláttam a srácot, meghatóttam:

- Ó, olyan büszke vagyok rád! :) - majd megöleltem. Louis értetlen képet vágott:

- Mi?

- Megbocsájtok! :) Olyan cuki vagy a babával! :D

- Ugye? De én egyedül is imádnivaló vagyok! ;) - kacsintott, mire elnevettem magam. Aztán újra a mondandómba kezdtem:

- Mondd Louis.. Mit is akartatok csinálni a srácokkal holnap?

- FC Barcelona meccsre menni. Miért?

- Ha akarod, eljövök veletek, a gyereket pedig majd egy pót-bébiszitterre bízzuk! ;) - ajánlottam. Hát persze, hogy belement. Oké, minden újra hepi, még Harryvel is kibékültünk, és a srác boldogan meg is bocsájtott. Na itt hepi end-je is lehetne a sztorimnak, de még bőven hátra van egy csomó idegtépő, izgalmas, érzelmes, hepi, nem túl hepi cselekmény, ami még mindig részese volt életem teljes megváltozásában. A legközelebbi a focimeccs. Na az aztán egy olyan mindenes nap. De tényleg volt ott minden!

*A FOCIMECCSEN*

Louis leparkolt a kocsival. Elég szűkösen voltunk, ugyanis összesen 6-an (!!!) ültünk a kocsiban, ami 4 személyes. Engem totál összenyomott Liam és Niall. :/ 

- Kiszállás! - jelentette ki Louis, majd leállította a motort. Felkiáltottam:

- Végre! Levegőőőő! - majd mindenkin átmászva, konkrétan kiugrottam a kocsiból. Mindenki más tök nyugodtan szállt ki. Nem értem, szerintem már megszokták, hogy úgy uutaznak, hogy kinyomják egymásból a szuszt. :)

- És.... Milyen meccs is lesz? - kérdeztem. Louis rögtön rávágta:

- FC Barcelona - Machester City. Totál a Barcára fogadok. 8)

- Ti nem Machesteresek vagytok? o.O - képedtem el. Harry rámnézett, mintha egy tudatlan kisgyerek lennék:

- Mi United-esek. - magyarázta. JAAA! Az is egy csapat? Azt hittem egy város! Sorry! ‹:D

Bementünk a stadionba, és leültünk a helyünkre. Rengetegen voltak. Én például Barcás vagyok, ezért fekete csípőnadrágban és szűkített FC Barcelonás mezben feszítettem, a lábamon egy sima tornacipő. Nagyjából mindenki ebben volt. A srácok persze csak laza itthoniban. Mindenki sört vett magának, kivéve én és Liam. Mi megvoltunk a Colával. 

:) Szóval elkezdődött a meccs. Az én kedvencem Neymar és Messi, ők nagyon jól produkáltak, mindketten rúgtak 1-1 gólt. Félidőnél a srácok már tök részegek voltak. Inkább átültem Liam mellé. Kicsit tartok a részeg emberektől.

- Mi a gond Jess? - nézett rám Liam. 

- A  srácok tökre leitták magukat...

- És? - nézett rám értetlenül. Megrezzentem:

- Hát.. Tudod kicsit feszengek részeg emberek között.

- Én nem iszom. - mondta. Helyeseltem:

- Igen, te legalább józan maradtál... - mondtam. Amikor Liam észrevette, hogy tényleg be vagyok parázva, megszólalt:

- Ha akarod sétálhatunk egyet a folyosón, hogy kicsit megnyugodj! - ajánlotta. Bólogatni kezdtem:

- Igen, az jól esne. - épp kimentünk a sorok között, mikor megláttam, hogy mi vagyunk a Kiss Cam-en!!! Mindenki minket figyelt, néhányan (gondolom Directionerek) sikoltoztak is. Mondjuk lehet, hogy onnan vették észre a srácokat, hogy Neymar feléjük integetett a pályáról (!!!!). Hö, szép.

- Khm.. Liam. Miért integet Neymar a srácoknak? o.O - néztem idétlenül. Liam megvonta a vállát:

- Hát.. Niallel nagy haverok.. Gondolom a többieket is ismeri.

- Aha... - mondtam. Végre kiértünk a folyosóra. Hál' isten egy őrült fan sem fogadott minket. Hű, megkönnyebbülés. Kicsit sétálgattunk, majd Liam hirtelen megszólalt:

- Jobban vagy?

- Sokkal. :) . mosolyogtam. A srác folytatta:

- Az jó, mert ha akarod beugorhatunk meccs után FC Barcelona öltözőjébe gratulálni a csapatnak. :)

- Komoly? *.* - képedtem el. Mindig is találkozni akartam a Barcával. WoW, az 1D eszméletlen! Én is gazdag popsztár akarok lenni, aki mindent megtehet!^^ :D

Véget ért a meccs. A végeredmény 2:1 lett a Barca javára. Elindultunk az öltöző felé. Liam terelgette a srácokat, én pedig próbáltam minél távolabb kerülni tőlük. Végül megérkeztünk. Liam bekopogott. Egy lány nyitott ajtót.

Valahogy így festett. 

- Helló! Ti vagytok az 1D ugye? - kérdezte kedvesen. Liam mosolyogva bólintott. A lány beengedett minket.

- A csapathoz jöttetek?

- Aha, de a háromnegyed társaság nincs magánál. - mutatott a srácokra Liam. Ekkor hirtelen megpillantottam Messités Neymart örvendezni!!! ^^ WoW, ez egy olyan élmény, amit nem felejtek el! :D

- Szia Sophi! :) -köszönt a lánynak Neymar, majd megcsókolta. Akkor mostmár tudom ki ez a lány. Sophia Martínez, Neymar mostani barátnője. Nekem szimpi. :)

- És helló nektek is! - köszönt Messi. Én lefagytam. Csak intettem egyet, többet nem tudtam. Az állam a padlót súrolta. Nagyon jófejek Messiék. Nem csoda, hogy a srácok is annyira bírják őket. És Sophi, hát mintha csak magamat hallanám! Nagyon egy hullámhosszon vannak Neymarral, az látszik. :) Sok boldogságot kívánok nekik! ;) De a szuper a jóban az, hogy Neymar és Sophia el tudnak jönni a két hét múlvai ottalvós nemtomire, amit Harryék terveztek. :) Négyen leszünk csajok: Én, Perrie, Eleanor és Sophi.^^

[Sophia Martínez-t, egy Ebneveldés barátnőmről mintáztam. Még nem árulom el ki az! *__*]

Helló Kedves Olvasók!^^ Itt van a vadiúj fejezet, és mivel nem rég ért véget a vb, hozzuk vissza a szép emlékeket egy focis fejezettel. Na mit szóltok hozzá? Szerintem jó lett. :)

Pusszancs:

Mrs.Tomlinson‹3

♥Nézettség7.♥

OMG!!! A klikkek száma 900!!! *_* Ti most komolyan megnéztétek 50-szer egy éjszaka alatt??? Imádlak titeket! :) Ne féljetek, nem sokára jön az új fejezet, egykis türelem! ;)

Jó olvasgatást:

Mrs.Tomlinson‹3

♥14. fejezet : Szerelmek és 'apucik'♥

14. fejezet

Szerelmek és 'apucik'

*Louis szemszög*

Harry és Jessie már vagy 3 hete járnak, és nem mondom, hogy nem idegesítő. Viszont a jó, hogy Jess kezd velem megbékélni picit, ugyanis mostmár nem vágja hozzám a szendvicsemet, hanem romlott hozzávalókat használ. Ez javulás, nem? Mindenesetre nem hallgat meg, de úgysem figyelne, mert Harryvel folyton egymás szájában vannak. Mikor azt mertem mondani, hogy "Csak le ne nyeljétek egymást!", akkor hozzám vágott egy cipőt. Au! Még most is fáj a helye. És azóta El sem jelentkezett. A srácok egyszer-kétszer átjöttek, néha videójátékoztunk, de nem hagy nyugodni a lelkifurdalás. Tényleg ilyen durván megbántottam szegényt? ‹:( Csak az beszélt belőlem, hogy végre nézhessem a meccset, nem gondoltam totál komolyan amit mondtam! De ezt nem hallgatja meg Jessie, hanem csak Harryvel van nap mint nap. Beszélni is csak flörtölve beszélgetnek. Én meg el vagyok felejtve a legjobb haverom és Jessie által is, akit igazából nem is tudom, kimnek nevezhetném. Most itt ülök a kanapén, és már 15 perce várok, hogy Harry meghozza a popcornt. Filmet nézünk.. hármasban. Szerintem összetalálkozott a konyhában Jessievel, és elfeljetette, hogy miért is ment a konyhába.

*Jessie szemszög*

A konyhába indultam, hogy egyek egy egészséges salátát az esti filmezés előtt. A pultnál ügyködtem, mikor hirtelen valaki megfogta a derekam:

- Hmm.. Jól néz ki, de előbb a desszertet kérem! ;) - kacsintott. Harry volt az. Megfordultam, a nyakába kapaszkodtam, majd megcsókoltam. A csók után Harry elvett egy saláta darabot a tányéromból, majd megkóstolta. 

- Hmm.. A saláta sem rossz, de kéne még bele egykis ez.. - mondta, majd beleborított egy csomó fűszert, amikről foggalmam sincs mik voltak. Amikor végzett, diadalmasan felkiáltott:

- Éljen! Így perfect! ;) - kacsintott. Megkóstoltam:

- Hmm Harry ilyen isteni salátát én még életembe nem ettem! Nagyon fini! :) - mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára - Gyere, nézzük meg a filmet! - mondtam majd bedobtam egy popcornt a mikróba, ezután a szemébe néztem:

- Te eszel popcornt, én pedig olyan isteni salit! Csinálj még! - jelentettem ki. Harry megrázta a fejét:

- Azt egy szóval sem mondtam, hogy ingyen van. - mondta, mire ravaszul elmosolyodtam, majd hosszan megcsókoltam.

Hirtelen valaki kezét éreztem a vállamon.

- Mikor jöttök végre? - kérdezte. Persze, természetesen Louis volt az:

- Már 25 perce várok! - vádolt. Felsóhajtottam, kikaptam a popcornt a mikróból, majd elindultam a nappali felé. Már féluton voltam, mikor láttam, hogy a srácok nem követnek. Hát mindegy, akkor majd megvárom őket a nappaliban.

*Louis szemszög*

Harry már menni akart a filmre, amikor megálítottam:

- Várj! Hazza beszélnünk kell!

- Mi a probléma? :) - mosolygott. Harry, hogy tud szinte mindig ilyen kiegyensúlyozott lenni??? o.O Olyan nyugodt minden egyes pillanatban... Hogy a francba csinálja?!

- Ki akarok békülni Jessievel. Kérlek segíts! Segítened kell! ‹:( Lelkifurdalásom van! - nyafogtam. Harry bólogatott:

- Hát lehet is, mert tényleg megbántottad komolyan szegényt! Ja, és az arcodból pár cafatot találtam a szobája padlóján. Néha felszedi őket és sírva gyűrögeti, máskor pedig csak szétszórja és otthagyja..

- Jah, az csak a posztere. Akkor segítesz? - kérdeztem. Harry bólintott:

- Persze. :) Ha.. Te most nem jössz filmezni, hanem mész babázni, és közben megtervezed a... terved. :D Rendben? Oké. Pá! :) - vigyorgott, majd konkrétan a nappaliba szaladt.

Tök szupi. Ja tényleg. Mirandával kell töltenem egy csomót filmeznék. Jee! ›:(

*Jessie szemszög*

Kanapén ültem és bámultam a BBC-t, amikor hirtelen Harry megfogta a vállamat:

- Szia Nyuszi! :) - mosolygott, majd hátulról felémhajolt, majd megcsókolt. ‹3

Majd fogta magát, és ledobta magát mellém a kanapéra. Hozzá bújtam:

- Mit nézünk?

- Film Caffé? :D - nevetett. Megfogtam a kezét:

- Hazza! Nem muszáj romantikus filmet néznünk a kedvemért! Én egyébként sem a szappanoperákat, hanem a talk show-kat, és a komédiákat csípem! Meg a rajzfilmeket. :D Azok olyan kis cukik!^^ - vágtam kutyus pofit. Harry belement. A 'Kutyák és Macskák'-at néztük. :)

- Tudod ki jut Seamus-ról a galambról eszembe?

- Ki? - néztem rá. Erre megvonta a vállát:

- Kevin. :)

- Ó! - lepődtem meg. Igaz. :)

- És Kevinről pedig Louis. Miért nem beszélitek meg a dolgot?

- Nincs mit beszélni ezen. Sosem fogok megbocsájtani neki. - jelentettem ki. Harry kutyaszemeket vetett rám:

- A kedvemért sem?

- Nem. Ezt nem kérheted tőlem. Ha annyira meg akarná magyarázni a dolgot, megtalálná a módját! - mondtam, majd kicsit elhúzódtam Harrytől. Miért lett hirtelen Louis pártfogója?

- De hát már mindennel próbálkozott! - győzködött tovább Harry. Felkaptam a vizet:

- Édes, most komolyan, kinek az oldalán állsz?

- Természetesen mindkettőtökén! Te a barátnőm vagy, Louis pedig a legjobb haverom. Nem lehet választani. Mintha egy anyát kérnél meg, hogy válasszon a gyerekei közül! - vádolt. Én ezt rögtön kiforgattam:

- Nem vagyok a gyerek, akit babusgatni kell! Nem vagy az... apám!

- Hát nem is, a gyámod vagyok. És megkérlek, hogy békülj ki Louival. 

- Nekem meg jogaim vannak, és 3 és fél hónap múlva 18 leszek, felnőtt!

- De addig gyerek vagy.

- Tényleg? Mert a gyerekek.. nem járhatnak felnőttekkel! - vádoltam. Felhúzta az orrát:

- Ezzel meg mire célzol?

- Áh semmire, csak arra, hogy ha 'lebukunk', te mész a börtönbe molesztálásért! - mondtam, majd ott hagytam. Kimentem a medencéhez kicsit lenyugodni. Miért keveredek mindig veszekedésbe? Lehet, hogy Louisnak igaza van, kibírhatatlan vagyok! ‹:(  Király, már csak ez kellett, hogy essen az a rohadt eső! És így fázva, mankóval, könnyezve az esőben megláttam az ablakban egy dolgot, ami minden rosszat pótolt...

Hellóka, itt a vitákkal teli vadiúj fejezet! :) Olvassatok csak! ;)

Jó nyarat:

Mrs.Tomlinson‹3

♥Nézettség6.♥

Uramatyám! Egy nap alatt 200-al nőtt a klikkek száma. *.* Nagyon nagyon köszönöm mindenkinek aki szavazott, kommentelt, vagy akár megnyitotta az oldalt! Nélkületek nem sikerült volna! ‹3

Mrs.Tomlinson‹3

♥Nézettség5.♥

OMG!!! Megvan a 700-as nézettség!!! :D Büszke vagyok + Nagyon hepi! :)

Mindenkinek csodálatos nyarat kívánok:

Mrs.Tomlinson‹3

♥13. fejezet : Zokogás és szerelem♥

13. fejezet

Zokogás és szerelem

*Jessie szemszög*

Reggeltől estig a gyerekkel kell foglalkozni. Persze úgy, hogy közben ne érje sérelem a törött kezünket/lábunkat. Louis amikor csak tud, ledobja magát az ÉN ágyamra és bámulja a tv-t. Esküszöm egyszer kidobom azt a hülye plazmatv-t az ablakon!

- Segítenél? - néztem rá, amikor már nagyon fájt a lábam a sok megerőltetéstől. Felsóhajtott, majd odadobott nekem egy tiszta pelenkát.

- Tessék! Segítettem! Mostmár nézhetem tovább a meccset?! - háborodott fel. 

- Höh, Loui lehet, hogy eltört a kezed, de nekem meg a lábam. De én nem lustálkodok az ágyban egész nap, hanem szenvedek, mert hidd el, ez nem kis meló! - vádoltam. Ő úgy legyintett, hogy végig rám se nézett:

- Ja persze persze! Mostn nézném a meccset! - erre a tv elé álltam:

- Louis William Tomlinson! Segíts nekem a gyereknevelésben! Ennyire nagy kérés ez?!

- Úgy, hogy tőlem kéred? Hát elég nagy! Ja, és tudtommal nem vagy az anyám! - magyarázott - Na menj a tv elől!

- Nem tetszik a modorod! - fintorogtam, mire durván felkapta a vizet. Felállt és kiabálni kezdett velem:

- Jessie nem fogok segíteni! Nem én akartam, hogy ez a retvadék kölyök idejöjjön! A te felelősséged, ne engem csesztess folyton! 

- Azt sem akartam, hogy én idejöjjek? ‹:( - rémültem meg. Louis megvonta a vállát:

- Hát nem rajongtam az ötletért, hogy a második anyámmal éljek! Folyton csak 'csináld ezt! Csináld azt!' ELEGEM VAN! Borzalmasan idegesítő vagy! Fogd fel!!! Soha nem akarnék saját akaratomból veled lakni, egyszerűen borzasztó vagy, elviselhetetlen! - ordított. Én teljes erőmből bőgni kezdtem. Louis egy állat, és én ezt nem láttam előre. Ráadásul ő volt a kedvencem! Iszonyatosan megbántott, sosem bocsájtom meg neki!!! ›:( Teli torokból kiabálni kezdtem és hozzávágtam a párnákat:

- KIFELÉ! TŰNJ KIFELÉ! HAGYJ ENGEM BÉKÉN ÖRÖKRE!!!! - majd úgy elszabadultak az indulatok, hogy kinyitottam a szekrényajtómat, kitéptem a Louis-os képet és cafatokra szaggattam. 

- MENJ INNEN, NE IS LÁSSALAK TE DÖG!!! - kiáltottam. Louis végre kiment a szobámból. Amint becsukta maga mögött az ajtót, én keserves zokogásban törtem ki.

*1 óra múlva*

Csak a sarokban zokogtam. Azóta Miranda elaludt, ezért rá sem volt gondom (én legalább törődöm vele, nem úgy mint egyesek). Nem bírtam abbahagyni a sírást. Az ajtót is bezártam. Louis kétszer meg is jelent, de mivel nem ő személyesen Jackie Chan, nem tudta berúgni az ajtót. 2 próbálkozás után hagyta a csudába. Viszont azzal nem számoltam, hogy Harry visszajön. Hirtelen kopogni és kiabálni kezdett:

- Jessie! Megjöttem! Beengedsz? - kérdezte. Én kinyitottam az ajtót. Harry belépett az ajtón, és meglátta a kisírt fejemet.

- Mi történt? - kérdezte teljesen rezzenéstelen arccal. Beengedtem, majd bezártam az ajtót. Ránéztem:

- Semmi érdekes.. - szipogtam. Harry leült az ágyamra:

- Komolyan! Mi a gond?

- Louis.. - nyögtem ki, de már megint a sírás kerülgetett. Harry elcsodálkozott:

- Mit csinált? - erre elmeséltem a történetet, de a végén teljesen kitört belőlem a sírás.

Harry átölelt. Teljes erőmből magamhoz szorítottam:

- Annyira fáj, hogy ezt gondolja rólam! ‹:( - sírtam. Harry vígasztalt:

- Jól van, semmi baj! Nyugodj meg! - mondta. Amikor már kicsit kezdtem magamhoz térni, felemeltem a fejem a válláról, és a szemébe néztem:

- Harry! Miért? Miért vígasztalt meg mindig, amikor nyafogni támad kedvem, miért mondod, hogy bírsz, miért tűröd el az én kis féltékenységi jeleneteimet? Miért?

-  Mert fontos vagy nekem Jessie! Nagyon fontos! - mondta, majd elnevettem magam:

- Bocsi, hogy ezzel jövök, de akkor komolyan gondoltad, hogy várni fogsz rám?

- Igen. - jelentette ki. Elmosolyodtam:

- Hát már nem kell! :)

- Hogy hogy? - nézett rám értetlenül. Felsóhajtottam:

- Szerelmes vagyok.

- Az király. Mondd meg neki. - javasolta. Erre megint felsóhajtottam:

- Már elmondtam.

- És mit válaszolt? - ekkor mélyen a szemébe néztem:

- Azt, hogy "Az király. Mondd meg neki.". - mondtam. Mosolyogtam egyet, majd Harry közelebbhajolt és megcsókolt. 

Vagy kb. 2 percig csókolózhattunk, amikor Louis megint zörgetni kezdett az ajtón:

- Jessie most komolyan! Engedj be! Beszélnünk kell! - dörömbölt. Elkaptam a fejem. Harry rám nézett:

- Mi a baj?

- Louis már megint itt van! Nekem is beszédem van vele... - mondtam,majd kinyitottam az ajtót. Louis betódult rajta:

- Na jó, figyelj!.... Hé, mit keres itt Harry tele rú

zsnyommal? - kérdezte rögtön. Felé fordultam:

- Nem, te figyelj! Semmi közöd ahhoz, miért rúzsnyomos Harry, és hogy miért van a szobámban. Van magánéletem. És érzéseim! - kiabáltam. Louis szomorúan megszólalt:

- Sajnálom, én.. én azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek! Egy görény voltam, csak a fociimádat beszélt belőlem!

- Hát akkor köszönd annak, hogy többé nem bocsájtom meg! ... Ja és ha annyira akarod tudni, hogy mit keres itt Harry... Ő törődött velem, és megnézte mi bajom van! Engedte, hogy kisírjam magam a vállán, és akkor jöttem rá, hogy ő az, aki törődik velem. Akit érdekel, hogy szenvedek-e Mirandával, vagy nem. Akit érdekel, hogy boldog legyek. És most csak két dolgot nem tudok elképzelni: 1. Hogyan bízhattam meg benned három héten át?! 2. Hogy várathattam meg Harryt a válaszommal. Ja és csakhogy tudd: Harry az új kedvencem! - jelentettem be, majd kitessékeltem. Szeretem Harryt, és ez nem tartozik senki másra, csak ránk. Pont.

Helló Kedves Olvasó! :) Itt az újabb ropogós fejezet, tele érzelemmel és izgalmakkal. Remélem mindenki elégedett, és ír egykét kommentet vagy szavaz valamelyik kérdőíven. :) De most mennem kell blogolni! Azután pedig sütöget a család. :P Nyamm!

Jó nyarat:

Mrs.Tomlinson‹3

♥12. fejezet : Egy új lakó♥

12. fejezet

Egy új lakó

*Louis szemszög*

Már egy hete bent voltunk a kórházban Jessievel, amikor az orvos hazaengedett minket kötelező pihenővel. Jipí! :) Összepakoltunk (egymást segítve, mert neki a lába, nekem a kezem tört el, így kisegítettük egymást). Éppen idultunk volna, mikor megláttunk egy babakocsit az út szélén egy kisbabával. Senki nem volt mellette. Jess a végén a gyerekhez lépett:

- Jaj de aranyos vaagy! :) Úgy bizony! :D Hol van anyu és apu? Na hol van? :) - mosolygott. Ekkor megjött értünk Harry. Jessie kutyusszemekkel nézett rám:

- Gyere keressük meg a szüleit! Már fél órája itt állunk és még senki nem jött érte.. Lécci!! ‹:( - könyörgött. Hát végül beadtam a derekamat. A csajjal felmentünk a szülészosztályra. Ott elkaptunk egy nővért:

- Elnézést de nem tudja ki hagyta kint a parkolóban ezt az újszülött kislányt? - kérdezte Jessie a kezében a kisbabával. A nő bunkón megvonta a vállát:

- Nem. És ez aligha újszülött...  Jegyezte meg a nő. Jessie kérően nézett rám:

- Louis ha itthagyjuk szegényt árvaházba viszik! ‹:( Nem lehetne... hazavinni? - kérdezte. Jaj, most mit mondjak?! Az összes magazin azt mondja majd, hogy a baba az én lányom. De igaza van Jessnek..

- Ah, jó. De csak amíg meg nem találjuk a "gazdáját". :) - mosolyogtam. Lementünk, majd beültünk Harry kocsijába, miután hátraraktuk a babakocsit összehajtava. Harry konkrét infarktust kapott, amikor meglátta a gyereket:

- Jézusom! Egy hét alatt összehoztatok egy gyereket? o.O - nézett úgy mintha komolyan gondolná. Jessie elmesélte az eddigi történteket. 

- Szóval ez van..  - fejezte be Jess. Erre Harry:

- És a .. gyerekednek :).. neve is van? - kérdezte. Jessie válaszolt:

- Találtam egy igazolványt, anyakönyvet meg ilyeneket a babakocsiban... de ne már! Nézd milyen édes! :) - mosolygott.

- Tényleg egész aranyos. :) - mosolyodott el végül Harry is. Én cáfolni kezdtem:

- Lehet, hogy ari, de az én cukiságomat nem tudja űberelni. Bocsi baba! - mondtam, mire a kislány kuncogni kezdett, mintha értette volna, mit mondtam. Jessie a kezébe vette:

- Jaj! :) Aranyos baba! Aribb mint Louis bácsi! ›:) - mondta bosszúból. Felkaptam a vizet:

- Hé! Ezt szívd vissza! 1: Nálam senki sem zabálnivalóbb! Pont. 2: Bácsi? Ez most komoly?! Tudod milyen bénán hangzik az, hogy 'Louis Bácsi'???

- 1: Jó, akkor legyen a tiéd az utolsó szó! Attól még nem lesz igazad! ;) 2: Hé! Ha én lehettem néni, akkor te is bácsika vagy! - érvelt. Felsóhajtottam. Miért tud ilyen jól visszabeszélni? És honnan a francból tudja, hogy én pont az ilyen lányokra bukom??? ‹:(

*Jessie szemszög*

Amint hazaértünk, elküldtem Harryt, hogy mindent vásároljon be, ami egy kisbabának kell. Aztán bevittem és elaltattam. Ezután megnéztem az igazolványokat.

- A neve Miranda Holmes. Született 2013. szeptember 18-án. - olvastam - Ebben az évben lesz egy éves.

- Szóval Miranda? Az szép név! - mondta Louis. Én hirtelen felkkiáltottam:

- Ó, a tojást a tűzön hagytam!!!! - majd felpattantam - Louis látom kezd ébredezni, akkor kérlek tedd tisztába!

- De azt sem tudom, hogy kell! - kiáltott utánam. Erre én:

- Nézd meg a 'hipermenő okostelóddal'! - zártam le a témát. Amikor visszajöttem a konyhából (visszabicegtem, mert hát még mindig nagyon fáj a lábam) a koszos pelenka eldobva a szobában, a tiszták is szanaszét, Louis az ágyon a gipszelt kezét fogja. Rögtön odarohantam:

- Jól vagy? ‹:( Mi történt?

- A baba megrúgott.. És aztán kiröhögött! ›:( - nézett Mirandára mérgesen Louis. A keze felé nyúltam:

- Mutasd! - jelentettem ki, mire Louis odaengedett a karjához. Kicsit megmaszíroztam kicsit, majd felpolcoltam és hoztam egykis jeget. Louis mintha Hawaii-on lenne, úgy válaszolt:

- Hű, már egyátalán nem fáj! :) - mosolygott.

- Hát akkor a pelenkázást majd hagyjuk Harryre. ;D

- Öhm.. Jessie!

- Igen Louis?

- Tényleg én vagyok a kedvenced a bandából?

- Igen, miért? :) - mosolyogtam.

- Azt hittem mivel Harryre hajtasz, ő volt/lesz a kedvenced..

- Jaj én nem hajtok Harryre! Egyszerűen azt hittem én nem olyan leszek mint a többi barátnője, hanem különlegesebb!

- Különlegesebb vagy az eddigi összes barátnőjétől Jessie! :)

Helló Mindenkinek! :) Ez egy viszonylag rövidke fejezet volt, de annál inkább cukibb és fontosabb! :) Kommenteljetek és szavazzatok, mert a ti véleményetek számít! ;)

Puszi:

Mrs.Tomlinson‹3