♥Nézettség4.♥

Hű Barátaim! Ez nem semmi! Éjjel elértük az 500-as nézettséget!!!^^ Megcéloztuk a 600-at? ;)

Puszi Mindenkinek:

Mrs.Tomlinson‹3

♥8. fejezet : Szerencsétlen baleset♥

8.fejezet

Szerencsétlen baleset

*Jessie szemszög*

Reggel felébreedtem. Nem akarok a Harrys esetről beszélni, írni sem fogok! Majd mindenki eldönti mit akar. Nekem... Jó nem mindegy, de... Ah, már megint erről beszélek! Grr!

Na szóval felkeltem, és lábat akartam borotválni, (mivan?! nyáron mindenki szokott!) tehát átmentem az első fürdőbe, amit megláttam. Lezuhanyoztam, majd bugyiban és melltartóban nekiláttam borotválni a lában. Hirtelen kicsapódott az ajtó, rám a szívbajt hozta, és vagy egy 20 cm-es sebet ejtettem a lábamon(!!!). Louis volt az. Hülyén nézett rám:

- Mi a francot csinálsz? :D

- Hát, lássuk csak.. Az elején lábat borotváltam, de aztán te berontottál, nekem elcsúszott a kezem, és most ápolónőset játszok egyedül. ›: (

- Bocsi nem tudtam, hogy itt vagy.. És csúnya az a seb a lábadon.. - nézte a vérző mélyedést a lábam közepén. Erre én:

- Jaj Louis semmi gond csak ma valahogy nagyon ideges vagyok. De miért nem mentél a másik fürdőbe?

- Milyen másik fürdőbe?

- Nincs másik fürdő???

- Miért lenne? Harryvel mindketten pasik vagyunk, Eleanor a barátnőm, és egyébként sem nagyon szégyenlős, Harry egyéjszakás csajai pedig este jönnek, reggelre pedig már eltűnnek.. Az utóbbit sosem értettem! - magyarázott. 1 fürdő 2 srácnak és nekem?! Na nem! Ez a legrosszabb rémálmom! ‹:(

- Ugye most csak szívatsz?! ‹:D - kérdeztem idegesen, mikor Harry is megérkezett (alsóban). Már láttam neten alsóban, de élőben már teljesen más. Élőben tök kényelmetlenül érzed magad, ha meglátod boxerben. Na én is zavarba jöttem.

- Jó reggelt mindenkinek! :) - köszönt tök vidáman.

- Heló Harry. - köszönt vissza Louis. Harry ijedten rám meredt:

- Jézusom Jessie! Mi történt veled?! o.O

- Megvágtam magam a borotvával. De semmi bajom! Tényleg, jól vagyok! - mondatm, majd ránéztem a sebemre, amiből nem akart elállni a vérzés - Jó, nem vagyok valami fényesen! ‹:(

-  1 pillanat! Hozok zsepit! - kiáltott Harry, majd egy fél perc múlva visszatért egy egész 100-as zsebkendővel a kezében. Rögtön elővettünk egy csomót, és törölgetni kezdtük a sebet. A vérzés csaknem csillapodott, sőt inkább erősödött. Már fél órája "kezeltek", amikor Louis megszólalt:

- Jess, eleget vártunk.. Ki kell hívnunk egy orvost!

- Jaj ne viccelj! Egy kis karcolás miatt? Kiröhögnének! - védekeztem, mire Harry bölcsen megjegyezte:

- Jessie, ne hülyéskedj. Két héttel ezelőtt Louival kórházba mentünk azért, mert megvágtam magam egy lappal, és nem kergettek el, hanem bekötözték. A közismert sztároknak senki sem mondd nemet! ;)

- Ez mind szuper meg minden, de egy a baj: Nem vagyok szupersztár! - kiabáltam.

- De mi igen! - mondta Louis. Ez igaz..

- Jó, hívjátok azt a hülye orvost! - adtam be a derekam. Louis ki is ment tárcsázni a dokit. Harry mellém ült, a kád szélére:

- Ami a tegnapot illeti...

- Igen, én sem akarok róla beszélni! - egészítettem ki. Értetlenül nézett rám:

- Azt hittem élvezted a csókot.

- Harry, azt élveztem...

- És akkor meg mi a baj? - kérdezte rezzenéstelen arccal. Nagyot nyeltem:

- Az, hogy... Még azt sem tudom, ki vagyok. Ezzel együtt azt főleg nem, hogy mit érzek irántad... Az biztos, hogy bírlak.. csak nem tudom, hogy milyen értelemben. Mindenesetre nem akarom, hogy ez megrontsa a baráti viszonyunkat.

- Na, hát azt én sem szeretném.. Szóval?

- Adj időt, hogy megemésszem a történteket! Kérlek! - mondtam. Harry már kicsit vidámabban szólalt meg:

- Nyugodtan gondolj át mindent! :) Türelmes vagyok.

- Annak örülök! :) - mosolyogtam. Ekkor lépett be  a fürdőbe Louis:

- A doki 10 perc múlva itt lesz! -  jelentette be. Erre elindultam a fürdő kijárata felé:

- Akkor visszamegyek a szobámba! - mondtam, majd ekkor jött a baj. Nyitottam volna ki az ajtót, amikor véletlen tül erősen rántottam meg(befelé nyílik), és az a combonak csapódott teljes erőből. Erős fájdalom nyilalt a lábamba, rögtön összeestem. A srácok rögtön odaszaladtak hozzám. Harry teljes szívrohamot kapott:

- Jézusom! Jessie! Jól vagy? Mi fáj? Mi a baj??? - kérdezgetett. Én csak a lábamra böktem, miközben nyögtem a fájdalomtól.

- Biztos eltört a lába! - mondta Louis, majd óvatosan hozzáért. Még az érintés is fájt.

- Nyugi, semmi baj! - csitított, majd egy fél centit megmozdította. Erre erősen, borzalmas hangosan felsikoltottam. Erre kétségbeesett:

- Hű Apám, ez nagyon eltört! Harry hívd a mentőket! - szólt Louis idegesen. Nagyon szenvedtem a fájdalomtól. Most Harry ment ki a konyhába rendezni a hívást. Louis ott ült mellettem a földön és fogta a kezem, meg a vállam. Suttogni kezdtem:

- Nagyon fáj! - itt már rég bőgtem is. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy legyőzzem a fájdalmat. Louis a szemembe nézett:

- Tudom! De tűrj, mert a kórházban el fog múlni. De ahhoz tűrni kell! - mondta, majd megszorítottam a kezét.

- Most jobban fáj? - kérdezte. Erre én:

- Ez nem azért volt! :) - próbáltam mosolyogni, de nem nagyon bírtam a fájdalomtól. Ekkor beszaladt Harry:

- Mindjárt itt vannak. Bepakolok pár cuccot! - mondta, majd elszaldt. Louis rám mosolygott. Már a mosolya erősebbé tett. Sokkal erősebbé.

[Ezen a képen egy rajongó található, aki fogalmam sincs kicsoda. A fotót a netről szettem.]

Helló, helló! :) Itt a vadiúj fejezet. Olvassatok csak! ;)

Pusszancs:

Mrs.Tomlinson‹3

♥Nézettség3.♥

Hűha! Megvan a 400-as nézettség! :D Büszke vagyok. :) Megcélozzuk az 500-at? ;D

Köszönettel:

Mrs.Tomlinson‹3

♥7. fejezet : Négyszemközt♥

7.fejezet

Négyszemközt

*Jessie szemszög*

5- kor Niallnek, Zaynnek és Liamnek mennie kellett. A 6 órai vacsi után visszamentem a szobámba. Leültem a gépem elé és felmentem Twitterre. Egyszer csak kopogtak.

- Gyere! - kiáltottam, mire Louis lépett be az ajtón két forrócsokival a kezében. Az egyiket felém nyújtotta:

- Tessék, az egyiket neked hoztam! :)

- Köszi. :) - mondtam, majd belekortyoltam - Hmm.. Ez nagyon finom! Te csináltad?

- Harry. ;) - kacsintott. Erre én:

- Ő megcsinálja, te meg idehozod? Mi ez emberek étterem? :D - nevettem el magam. Bólogatni kezdett:

- Túl jó ez a hely étteremnek. Én meg túl szexi vagyok pincérnek. :D - nevetett. Belőlem is kitört a röhögés. Elképzeltem pincérként. Hülyén festene, nem is kicsit! :D Megint ittam egy kicsit a forró csokiból. Jól esett Louis társasága. Teljesen más mint Harry.

*Louis szemszög*

Jessie nagyon jófej! Nem nagyon, de azért ő is szemtelen. A legfurább pedig az, hogy észre sem vette, hogy totál beleestem.

- És mondd csak.. Kérhetek még mályvacukrot? - kérdezte hirtelen kizökkentve a nagy elmélkedésemből. 

- Ja, persze, persze! - mondtam, majd beledobtam még pár mályvacukrot a forró csokijába.

- Köszi, így máris jobb! :) - mosolygott. Szép mosolya volt, de nem tökéletes. Ez volt benne a legjobb: hogy teljesen természetes, és így is elégedett magával. Látszólag legalábbis. Ezután egy pár perces kínos csend következett, majd menteni akartam szegényt ebből a ciki szituációból:

- Ha útban vagyok, elmegyek ha kell Jessie! - mondtam, és már álltam volna fel az ágy széléről, amikor megállított:

- Nem Louis, dehogyis zavarsz! Csak még nem nagyon beszélgettem szupersztárral ezelőtt... Nem vagyok benne eléggé tapasztalt. - magyarázott. Visszaültem:

- Pedig nem olyan nehez hidd el! :)

- De furi.. Pedig már vagy egy napja veletek lógok.. Ja erről szólva... Ugye nem zavarok amikor veletek vagyok? Mert ha akarjátok elleszek a neten.. egyedül. - mondta hirtelen. A vállóra tettem a kezem:

- Jess ezt a hülyeséget gyorsan verd ki a fejedből! Nem vagy útban! Ilyet ne mondj! :) - vígasztaltam. A szemembe nézett:

- Komolyan mondod?

- Halál komolyan! :) - mosolyogtam. Jaj alig bírom visszatartani magam, hogy meg ne csókoljam. Mert még mindig Elt szeretem, Jessie simán csak bejön! Asszem..

*Jessie szemszög*

Louis csak nézett. Csak néztük egymást. Bármi történhetett volna, de én nem akartam. Teljességgel tisztában vagyok vele, hogy Eleanorral most hullámvölgyben vannak, és most kifelé kacsingat, de igazából Elért dobog a szíve. Nem akar a lánynak csalódást okozni. Én meg nem akarom, hogy hibás legyek, ha esetleg szakítanak. Nem bírom a lelkifurdalást. Pont ezekért, elkaptam a fejem. 

- Ö.. Úgy hallom szól Harry. Egy pillanat! ‹':D - mondtam, majd kiszaladtam a konyhába. A mosogatónál vizet engedtem a kezemre, és aztán a fejem a kezeimbe temettem. Ekkor jelent meg a hátam mögött Harry:

- Mi történt Louival? - nézett rám  - Csak ül a szobájában és kifelé bámul az ablakon.

- Hát.. Izé, csak szomorú Eleanor miatt. - hazudtam. Harry látszólag bevette. Egy kicsit habozott, majd megszólalt:

- Jó, melyik volt a legszebb kilátás amit valaha láttál a házatokból?

- Öööö... A téglafal, ami eltakarta a kilátást! :) - mosolyogtam. Harry megfogta a kezem:

- Gyere! - utasított, majd egy szobába vezett (valószínűleg a hálója). Egy kicsit megijedtem, de aztán végül az erkélyre vezetett. Olyan kilátás volt, amit még Hawaii-on sem láttam! 

- Harry ez csodálatos! *.* - néztem át a városon. Harry halkan szólalt meg:

- Az sem rossz, amit én látok.. - mondta. Felé fordultam. Ő a fülem mögé csúsztatta a hajamat. Én erre küzelebb léptem, mire átfogta a derekam, én pedig a nyakába kapaszkodtam, majd egyre közelebb hajoltam és igen! Megcsókolt! OMG! Harry Styles megcsókolt! *__* ^^

Helló Mindenkinek! Egy szerelmes fejezet következett. Vajon mi lesz? Jessie kit választ? Harry komolyan gondolta a csókot? És mi lesz Eleanorral és Louisszal? Megtudod, ha követed a blogot, szavazol, és kommentelsz! ;)

Puszó:

Mrs.Tomlinson‹3

♥Népszerűség2.♥

Oh My Gad!!! Átléptük a 300-as nézettséget!! :) Köszönöm minden egyes olvasómnak, szavazómnak, kommentelőmnek a munkáját! :) Nélkületek nem ment volna.

Mrs.Tomlinson‹3

♥♥♥♥♥Directioner Family♥♥♥♥♥

Directioner Family

Eljön majd a nap, amikor karrierünk lesz, lehet hogy megházasodunk és gyerekeink lesznek. Amikor a szokásos dolgunkat végezzük. Talán épp munkába mész a rádiót hallgatva.

Aztán meghallod azt a hangot…

Amit már rég nem hallottál…

A ’What Makes You Beautyful’ elején levő kolompot.

Minden szóra emlékezni fogsz…ami mindent visszahoz!

Félreállsz az autóddal, a könnyek pedig elkezdenek folyni az arcodon.

Emlékezni fogysz az öt fiúra, akit szerettél…

Az öt fiúra, akik megváltoztatták az életed…

Az öt fiúra, akiknek ott lógott a poszterük a faladon…

Az öt fiúra, akik nagyon sok életet megmentettek…

Akik ezrek arcára csaltak mosolyt…

Azokra a fiúkra, akik lányok ezreit éreztették gyönyörűnek 3 perc 27 másodpercig.

Emlékezni fogsz a szép időkre…

A SZERETETRE…

A KÖNNYEKRE…

A MOSOLYOKRA…

A NEVETÉSEKRE…

A bennfentes viccekre, amiket soha senki sem fog megérteni…

AZ ÖSSZES KÜZDELEMRE…

A KONCERTEKRE…

A sírásra, mert nem tudtál koncertjegyet szerezni…

A CD-kre, amikre vártál, számoltad a napokat, a másodperceket…

Álltál a fagy hidegben, vagy az égető melegben csak hogy Őket várd, amint megérkeznek.

MEGÉRTE.

Az utálkozók elleni harc…

Az idióta Directionatorok, akik nem ismerték más számukat, csak a ’WMYB’-t…

És nem tudták, hogy a ’Torn’ volt az első daluk.

A Brit díjátadó… Ahol a nyertesek lettek…

A KÖNNYEK VISSZATÉRNEK!

Emlékezni fogsz a régi szép időkre…

Az emlékek egy filmként játszódnak le a fejedben…

A gyerekei megkérdezik: „Kik voltak ezek a fiúk, anya?”

De te csak rázod a fejed…mert ők soha nem fogják megérteni…

Hogy tudja egy fiúbanda megváltoztatni az életed…

Nem fogják megérteni, hogy egy fiúbanda egyszerű szeretete , hogyan tud barátokat hozni az egész világról…

Akik ugyanúgy szeretik ezt az 5 fiút…

…aztán…

Folytatod az életedet, de egy része mindig EMLÉKEZNI fog…

A régi évekre, amikor értük rajongtál…

NEM SZÁMÍT, MENNYI IDŐS LESZEL, HOL VAGY…

Zayn, Liam, Harry, Niall és Louis…

Az 5 srác, aki jobbá tette az életed és „történelmet írtak”!

BÜSZKE VAGYOK RÁ, HOGY DIRECTIONER MARADOK HALÁLOM NAPJÁIG!

Mert Directioner-nek lenni nem átmeneti dolog.

"Amit a Directionerek éreznek, senki más nem értheti meg…

A Directionerek szerelmesek. De ha ezt bárkinek is elmondanánk, mind hangos nevetésben törnének ki, hogy milyen mérhetetlenül nevetségesek vagyunk. Pedig ez egy teljesen valós érzés. Olyan, mint amikor egy hétköznapi ember szerelmes lesz valakibe.

De olyan reménytelenül nem lehet soha sem szerelmes, mint a Directionerek.

Amikor úgy érzed, hogy te is csak egy nagyon kicsi szelete vagy a rajongóknak. És te úgy érzed, hogy mégis te szereted a legjobban.

És amikor meglátod, hogy valamelyikőjüknek párja van, elszorul a szíved, ám az eszed azt diktálja, örülj, hogy boldog… De teljes szívedből nem tudsz örülni, mert halálosan szeretnéd, hogy egyszer te legyél vele.

És akkor belegondolsz, hogy te mindent tudsz róluk. Tudod a kedvenc színűket, hogy milyen magasak, hogy milyen buta titkaik vannak… És akkor rájössz, hogy Ők lehet, hogy azt sem tudják, hogy létezel.

Amikor megjelenik egy új videóklip, epekedve mész fel a YouTube-ra, és nézed meg azt az öt számodra tökéletes fiút.

Amikor öt imádnivaló fiú puszta mosolya is fel tud dobni a rosszabb napokon.

Amikor felmész Twitterre, és látod, hogy gyarapodott a követőid száma, majd amikor megnyitod, meglátod, hogy nincs köztük egyikőjük sem.

Amikor a TV-ben valahol One Directiont adnak, rögtön odakapcsolsz, hogy meghallgasd, milyen szinkronhangot tesznek be nekik, vagy pusztán azért, hogy megnézd őket a televízió képernyőjén, mert te általánosan csak a neten vagy a telefonodon nézegeted őket.

Amikor minden áldott évben megünnepled a híres június 23-át.

Amikor a képernyőn keresztül megköszönöd Simon Cowell-nek, hogy híressé tette azt az öt hibátlan fiút, és a szüleid aggódva kérdezik egymástól:

"Normális ez a gyerek?"

Amikor órákon át tweeteled, hogy "@onedirection please follow me, you're my life.xxx" és még csak nem is figyelnek rád, azon gondolkodsz, mi értelme van ennek…

Amikor végignézed a One Thing videóklipjét, és látod a rengeteg szerencsés rajongót, akik bármekkora távolságból is, de láthatták élőben azt az 5 csodálatos fiút.

Amikor végignézed a What Makes You Beautiful-t, és elgondolkozol, hogyha ez az öt fiú ismerne téged, ugyanezt gondolnák-e rólad.

Amikor végignézed a Gotta Be You videóklipjét, és féltékenyen méregeted a lányt, akivel Zayn csókolózik.

Amikor végignézed a Live While We're Young videóklipjét, és elgondolkozol, hogy milyen dolog is fiatalnak lenni… És hogy nekik milyen csodálatos fiatalkoruk lehet.

Amikor végignézed a Little Things videóklipjét, meglátod Liam kisírt fejét, rögtön Danielle-re gondolsz, és hogy miért kellett szakítaniuk. Mert neked ők voltak az álompár.

Amikor végignézed a videónaplókat, és nevetsz Louis viccein, végighallgatod Liam komoly mondanivalóit, figyeled Harry vicces grimaszait, hallgatod Niall mókás nevetését és bámulod Zayn gyönyörű szemét. Amikor meglátsz egy galambot az utcán, és torkod szakadtából üvöltöd neki: KEVIN! A járókelők pedig megrovó pillantásokkal nyugtázzák, azt, hogy "Ez megint egy idióta kis tizenéves…"

De ők sem tudják, hogy mit érzel, amikor csak arra az öt bohókás fiúra gondolsz, akik alkalmanként megnevettetnek, alkalmanként pedig megsiratnak lírai dalaikat énekelve.

Amikor megfogadod, hogy mindörökké Directioner maradsz, de valahol legeslegbelül tudod, hogy ez egyszer úgy is elmúlik…

Amikor minden áldott reggel átsiklik az agyadon, hogy "talán ma oszlik fel a One Direction", aztán gyorsan összeszeded magad, és magadat bizonygatod, hogy ilyen sosem történhet meg, mert a srácok megígérték, hogy nem lehetséges…

És végül, amikor rádöbbensz, hogy talán ezzel az öt fantasztikus fiúval sosem találkozhatsz, egy pillanatra magadba zuhansz, és tíz percen keresztül vigasztalhatatlan leszel… Aztán felállsz, és azt bizonygatod magadnak: "Egyszer úgyis eljönnek Magyarországra!"

Ez a remény az, amitől erős tudsz maradni, és félre tudod tenni a dobozos zsebkendőt, akárhányszor meghallod a One Direction egyik szomorúbb dalát.

Más emberek nem tudhatják, milyen nehéz is Directionernek lenni… Ezek mind nagyon fájdalmas dolgok, de érdemes küzdeni, mert ez az öt fiú megváltoztatta az életünket.♥"

Egy Directioner gondolatai...

Mint minden este most is bedugom a fülhallgatót és maximumra veszem a zene hangerejét, csak azért, hogy ne halljam azokat az átkozott gondolataimat. De nem segít most sem. Ugyan úgy visszhangoznak a szavak a fejemben mint mindig.

One Direction - Over Again megy éppen miközben ezeket a sorokat írom könnybelábadt szemekkel. A gondolataim most azon az 5 srácon járnak akik az egész életemet megváltoztatták. Teljesen más lettem mióta megszerettem őket. Sokkal többet sírok mint valaha, de ezzel ellentétben sokkal többet nevetek is.

Az agyam most csak azon jár, hogy vajon egyszer fogom-e érezni ennek az 5 srácnak a közelségét. Vajon egyszer megölelhetem őket és a fülükbe súghatom, hogy mennyire szeretem őket?

Tudom, hogy hülyeség és gyerekes álom az, hogy minden vágyam hogy egyszer randizhassak valamelyikükkel, de úgy érzem ezzel nem vagyok egyedül. Igen, azt is tudom, hogy ez az álmom sosem fog valóra válni a korom és még sok más egyéb dolog miatt.

Ha meghallgatom valamelyik számukat mindig az eszembe jutnak a baromságaik, a szexis külsejük, a dalaik...És ekkor tőrnek elő belőlem a könnyek. Nem bírom azokat visszatartani, akaratom ellenére is kihullanak a szememből.

Imádok Directioner lenni, imádok fantalálkozókra elmenni, hajnalokig fent lenni akár egyetlen egy dal miatt...De néha elgondolkozok rajta, hogy mi lenne ha Liam, Harry, Niall, Zayn és Louis nem létezne...Akkor is ennyit sírnék vagy nevetnék?

Tudom most ezek miatt a mondatok miatt mindenki hülyének fog tartani és csak annyit tesztek hozzá, hogy egy buta lány vagyok tele hülye álmokkal amik nem fognak teljesülni. Megértek mindenkit mert igen, szeretek álmodozni ezekről a dolgokról, de sajnos aztán sírni kezdek amiért tudom, hogy nem válnak valóra.

Az érzés amit én érzek leírhatatlan. Szavakkal nem tudom kifejezni, hiába próbáltam meg most is, egyszerűen nem megy..

Bárcsak leírhatnám az érzéseimet. Bárcsak tök egyszerűen kitudnám fejezni magam. De tudom, hogy ez úgy sem fog sikerülni..

Itt ülök hajnali 2-kor a kanapén és csak sírok. Nem bírom abbahagyni a zokogást. A fejem majd szét reped a fájdalomtól.

Hát ebből is látszik, hogy Directionernek lenni nem egyszerű dolog, sőt nagyon nehéz!

"Mi is az a Directioner?

Valakinek a Directionerek csak One Direction rajongók.

Valakinek a valaha volt legjobb fandom.

Valakinek a legrosszabb.

Valakinek csak: 'ők kik?'

Valakinek csak egy név.

És nekem? Nos… én. Az, aki én vagyok. Az, ami én vagyok. Egy emlékeztetés, emlékeztetés, hogy a része vagyok valami hatalmasnak. Az én fandomom. Az én családom.

Sok lány mondja magát Directionernek, de csak néhányan tudják, mit is jelent valójában.

Directionernek lenni nem azt jelenti, hogy minden egyes dolgot tudsz róluk, nem azt jelenti, hogy mindig tudod, hol vannak a nap minden egyes percében. Nem azt jelenti, hogy tudod mikor kivel vannak, mit csinálnak…

Directionernek lenni azt jelenti, hogy fent maradsz hajnali kettőig, csakhogy nézd a twitcamjeiket. Sorban állni órákon át azért, hogy jegyet vehess egy koncertre, vagy legyen egy aláírásod tőlük. Tudni Jimmyről, Kevinről, a répákról, a kanalakról, a tükrökről, Justin Bieberről, a kajáról, a házasságról…Tudni, hogy a Torn mit is jelent nekünk. Sírni, mikor meghallod, mosolyogni, miközben olvasod a tweetjeiket, vagy mikor eszedbe jut valami, amit ők mondtak. Mindez arról szól, hogy szereted őket minden egyes nap minden egyes percében.

Directionernek lenni azt jelenti, hogy támogatsz minden egyes döntést, amit meghoznak, nem számít, mennyire fáj is ez neked. Tisztelni a fiúk barátnőit, testvéreiket, barátaikat és az egész családjukat. Szeretni őket még akkor is, ha hibáznak.

Ilyen egy igazi Directioner.

Mindannyian tudjuk, hogy egy Directioner az olyasvalaki, akinek mindent a fiúk jelentenek, de MINDENT. Megváltoztatták az életünket, és ezt nem csak mondom, tényleg így van. Reményt adtak nekünk, reményt, hogy kitartsunk valami mellett. Megnevettettek minket, mikor magunk alatt voltunk, kihúztak minket a szomorúságból, és mindig is ott voltak nekünk a zenéjükön keresztül, a hangjukkal, a twitcamjeikkel, a videónaplóikkal, a tweetjeikkel, a képeikkel…

A One Direction nem inspiráló?

Nos, engem nagyon is inspiráltak! Louis megtanította nekem, hogy teljesen rendben van az, hogyha mások vagyunk, és hogy élnünk kellene az életünket, mert csak egy van belőle. Harry megtanította, hogy természetes, hogy megbántanak, hogy nem szégyen sírni, és hogy mindig azt kellene tennem, amit akarok, nem érdekelve, mit gondolnak mások. Zayn megtanított rá, hogy szeressem önmagamat, azért, aki vagyok. Hogy mindig önmagam legyek, szeressem az életet, hogy hozzam ki belőle a legjobbat, és hogy nézzek szembe a félelmeimmel. Niall megtanította, hogy mindig tartsak ki, és higgyem, hogy igenis van valaki, akit nekem teremtettek. Hogy a szerelem megvár, és nekem csak várnom kell, mert a hercegem már úton van. De leginkább arra tanított meg, hogy tudjak mindenen tudjak nevetni. A One Direction tanított meg élni, szeretni, nevetni, másnak lenni, megőrülni, mosolyogni, élni a gyerekkoromat és a legjobbat kihozni belőle. És Liam, nos… Ő megmutatta nekem, hogy vannak emberek, akik nem változnak meg, s megtanította, hogy az álmok valóra válnak.

A One Direction minden egyes embert közülünk más és más módon inspirált, megváltoztatták az életünket, ahogyan minket is, és egyikünk sem emlékszik arra, milyen volt az életünk, mielőtt a One Direction megalakult volna. De nem ezért írom le ezeket, hanem azért csinálom, mert tudom… tudom, hogy milyen érzés Directionernek lenni.

Azt hiszed, Directionernek lenni könnyű? Gondold át újra.

Ez a legnehezebb, de egyben a legjobb döntés is, amit egy Directioner valaha meghozott az életében.

Directionernek lenni nem könnyű.

Directionernek lenni fáj.

Directionernek lenni fájdalmas. Tényleg az.

Tudom, hogy közülünk milyen sokan sírják magukat álomba.

Tudom, milyen érzés tudni, hogy millió és millió rajongó szereti a fiúkat.

Fáj tudni, hogy valószínűleg soha nem fogjuk megölelni, megcsókolni, a karjainkban tartani őket, beszélni velük…

Tudom, hogy ez mennyire fáj, mikor valaki a fiúk közül bekövet valakit, és téged nem.

Fájdalmas a sötétben ülni, és azt gondolni: „Mi értelme? Soha nem fogják megtudni, hogy egyáltalán létezem.”

Itt tartottam. És most is itt vagyok. Mindannyiuknak szüksége van valakire, akinek ezt elmondhatja, szüksége valakire, aki reményt ad, tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül...

Szóval itt van:

Nem vagy egyedül, senki sincs közülünk egyedül. Ezért is vagyunk család tagjai.

Ugyanazokat az érzéseket és helyzeteket éltük át, ez az, amiért idekerültünk, ez az, amiért a One Directiont választottuk, hogy szeressük őklet. SENKI nem érti meg, hogy egy Directioner jobb csak egy egyszerű rajongónál.

SOHA NE ADD FEL.

MERJ ÁLMODNI.

SOHA NE MONDD, HOGY SOHA.

Mi, Directionerek, összetartunk. Nagyot álmodunk, és soha nem tudhatod, mikor válik valóra az álmod.Imádom ezt a fantasztikus családot. ♥

Köszi, hogy elolvastad!

Jelölj!

[Forrás: Ebnevelde: 1D fan]

Hát kedves olvasóim ez egy csodálatos leírása a Directioner-ségnek. Esküszöm, már az első soroknál elbőgtem magam. :) De ki nem? Csak mi értjük ezt az egészet, senki más. Mi vagyunk a Directioner-Family! ‹3

Sok rajongást:

Mrs.Tomlinson‹3

♥6. fejezet : Play Station és medence♥

6. fejezet

Play Station és medence

*Jessie szemszög*

Eleanor már 2 órája elment. Louis azóta meglepően csöndes. :( Remélem nem szakítottak, vagy ilyesmi, mert akkor az miattam van. :(

- Hé Tommo! - szólította meg hirtelen Harry. Louis felnézett a kanapéról:

- Mi az?

- Mivel ilyen búskomor vagy, áthívtam a srácokat kicsit videójátékozni! :)

- Mikor jönnek meg? - kérdezte kíváncsian. Harold (xD) ránézett az órájára:

- Hát úgy.. Nagyjából most.- amikor ezt kimondta, besétált a szobába (sétált?! csődült!) Niall, Zayn és Liam. Én olyan csendben voltam, hogy észre sem vettek. Szuper. Amikor már komolyan senki nem figyelt rám, halkan köszöntem:

- Ö.. Helló srácok.. :) - erre mindenki (Niall, Liam, Zayn) úgy nézett rám, mintha először látna.

- Jessie vagyok. - segítettem egy kicsit. Ekkor hirtelen Niallnek bevillant:

- Oh, Jessie, micsoda meglepetés! Hogy-hogy itt vagy? És hogy-hogy nem hoztál ajándék kaját?! o.O - nézett rám, mire mindenki elkuncogta magát. Harry komolyra fordította a szót:

-  Jessiet csak bébiszittelni kell..

- Na ne! És mégis meddig? - csodálkozott Liam. Erre Harry:

- 1 évig.

- Nem mondod komolyan! - tátotta el a száját.

- De halál komolyan mondja. Naaaa... Akkor megyünk Play Station-özni? - kérdezte Louis. Zayn: 

- Persze, gyerünk! :) - és már szaladtak is át egy másik szobába. Kb. 15 percig tűrtem egyedül a folyosón, majd bedugtam a fejem a srácokhoz. Mindenki rám meredt. Erre én zavartan megszólaltam:

- Csatlakozhatok?

- Ö.. Persze gyere.. - mondta Harry. Erre én:

- Klassz. :) - és leültem Niall és Harry közé a kanapéra, majd a kezembe vettem a konzolt.

- Mit játszotok? :) - kérdeztem. Erre Zayn:

- ZombieKiller6-ot. De játszhatunk Super Mario-t, ha akarod.

- Jaj, ne viccelj már! :) Imádom a ZombieKiller6-ot! Meglátjuk, megdöntitek-e a rekordomat. ;) - kacsintottam, és már kezdtem volna, mikor Niall közbevágott:

- De csapatban játszunk.

- Igen. Pontosan. Én vagyok Jessievel. :) - mondta Harry rögtön. Louis méltatlankodott:

- Hé Harry! Te velem vagy!

- Voltam.. :D - helyesbített a srác. Erre Niall:

- Nem gond, majd leszel velem Tommo!

- Kinyírunk titeket! ›:) - kiáltotta Louis, és már indult is a játék. Egész jól játszom, sokat gyakorolok otthon. Végül Harryvel mindenkit porrávvertünk. :) Lepacsiztunk.

- Jessie, ezt megyhogy a francba csináltad? o.O Honnan tudsz te videójátékozni??? - kérdezte Zayn. Erre én:

- Ha egy 12 éves öccsel kell együtt élned, akkor bztos te is profi leszel videójátékozásból! ;) - kacsintottam. Harry megszólalt:

- Louis hozz 5 db turmixot, én lusta vagyok hozni. - adta ki a parancsot, mire a srác lelökte a kanapéről, mint a Live While We're Young-ban.

- De mi 6-an vagyunk. - vélte felfedezni Liam. Harry csábosan rámnézett:

- Aha. :) :$

- Hozom a turmixot. - sóhajtott fel Liam, majd kiment a konyhába és 5 turmixxal tért vissza. 

- Tessék. Így már jó Mr. Styles? Vagy óhajt még valamit? :D - utánozta a pincéreket Liam.

- Nem, de később még szükség lesz magára Momoo! :D xD - kuncogott Harry. Louis elröhögte magát:

- Milyen Momoo?! xD

- Ez Liam Pincér új neve. xDD - mondta. Liam felkiáltott:

- Hurrá! :D Ünnepeljük meg az új nevemet egy turmixal! - mondta, majd felhajtotta az övét. A miénk (az enyém és Harryé) valahogy így festett...

Én is ittam egy kicsit belőle. Nagyon finom volt! :) 

- Kinek van kedve csobbanni egyet? :) - állt elő az ötlettel Niall. A srácok őrülten kirohantak a medencéhez és egy irtózatosan óriási bombát ugrottak. Én is kisétáltam. Akkor már mindenki (ing nélkül) a medencében lubickolt. :)

- Nem jössz Jess? - kérdezte hirtelen Niall. Én megvontam a vállam, majd megszólaltam:

- Egy másodperc! - majd beszaladtam a szobámba és felkaptam a kedvenc bikinimet. Itt egy kép, amikor benne vagyok egy családi, Hawaii nyaralásunkon...

Mikor láttam, hogy nem számítanak rám, a medence felé rohantam és sikítva beleugrottam. A víz nagyon hideg volt!!! :D

- WoW Jessie, a szívbajt hoztad rám! - kapkodta a levegőt Niall - És WoooW! *.* - nézett rám. Én nevetve elvörösödtem. Nem mindennap hallja az ember Niall Horantől, hogy "WoooW". :D

- Hé, kakasviadalozzunk! - mondtam. Erre Harry:

- Ez jó ötlet! :) Veled leszek! :) - jelentette ki, mire Louis rácáfolt:

- Nem! A videójátékban én maradtam egyedül, most én leszek Jessievel! - mondta. Erre megvontam a vállam, majd a nyakába ültem. Harry irigykedve ment oda Niallhez, aki megint egyedül maradt (mármint Harryvel). 

- Semmi baj haver! Azért én sem vagyok olyan rossz! ;) - kacsintott az ír szöszi.

Ezután elkezdődött a játék. Először Zaynéknek mentünk, őket simán lelöktük, majd jöttek Harryék. Na velük nem bírtunk. Harry úgy meglökött a vállaimnál, hogy elvesztettem az egyensújomat és rögtön a vízben kötöttem ki. Mármint a fejem. Ugyanis a lábammal elfelejtettem elengedni Louis nyakát, ezért fejjel lefelé lógtam a vízben. Biztos szép látvány lehet... Ekkor Louis kiakasztotta a lábamat (VÉGREEEE! ^^) és pedig a vízbe estem. De az így isjobb, mintha fejjel lefelé lógok, nem?

- Jól vagy Jess? - kérdezte Harry, amikor feljöttem a vízfelszínre.

- Oh, persze, persze, nincs semmi bajom. :) - mondtam huncutul mosolyogva, majd elkiáltottam magam:

- Ezt azért mert lelöktél! ›:D - majd összefröcsköltem a haját. Ebből az lett, hogy 3 perc múlva már mindenki fröcskölt mindenkit, főleg engem. Really Thanks Boys! :D

Helló Directioner testvéreim! :) Itt a vadiúj fejezet tele bulival és képekkel, remélem elnyerte a tetszéseteket ahhoz, hogy szavazzatok valamelyik kérdőíven, vagy kommenteljétek a véleményeket. Hmm.. Anyuci nagyon szereti a friss, ropogós kommenteket! :D

További jó pihenést:

Mrs.Tomlinson‹3