18. fejezet : Harry féltékenységi jelenete

18. fejezet

Harry féltékenységi jelenete

*Louis szemszög*

Másnap reggel volt. Már mindenki felébredt,csak Harry nem volt sehol. Nemtom mi miatt nem jött még, de remélem nem viselte meg a tegnapi eset. :/ Egyszercsak megjelent álmosan, bedagadt szemmel. Nem kisírttal, hanem olyannal, mint amilyen annak van, aki egész éjjel nem aludt. Uuuuu..

‹:(

- Jessie beszélhetnénk...négyszemközt? - kérdezte mély, álmos, kicsit unott hangon. Harryék elvonultak a folyosóra. Muszáj volt tudnom, mi történik, ezért utánuk osontam, és elbújva követtem végig az eseményeket.

- Jaj Hazza totál fáradt vagy! Mi a baj? ‹:( - kérdezte aggódva Jessie. Harry sértve reagált:

- Hát nem szórakozásomból nem aludtam az éjjel... És.. szerinted mi bajom? Tudnod kéne! - vádolta a lányt Hazza. Jessie hátrahőkölt:

- Te meg miről beszélsz? Foggalmam sincs mi bajod! Miért engem vádolsz? ‹:( Tudod, hogy szeretlek! - mondta. Harry az utóbbi szó hallatára meginogott.

- Ko.. Komolyan mondod? o.O - nézett rá meglepetten. Jess megsimította az arcát:

- Hát persze! Miért mit hittél Édes? ‹:) - mosolygott. Hazza magához tért:

- A tegnapi után mást!

- Mondd mi bajod? Semmi rosszat nem tettem! - védekezett Jessie. Harry durcisan keresztbefonta maga előtt a kezeit:

- Kérdezd Ryant, ő biztos tudja!

- Mi van? - kérdezte a csaj, majd bevillant neki a tegnapi hazugságom, miszerint ő elszökött találkozni a szomszédgyerekkel (jaj Istenem, nekem se lehetne egy kicsit kisebb fantáziám!!) - Öööö... Ő csak.. Áh Harry! Leleplezted a meglepetést! - kiáltott. Rögtönzött hazugság. Mindig balul sül el. Ki kellett segítenem, hisz' az én füllentésem miatt van ez az egész 'ereszd el a hajamat' most Harry és közte. Így hirtelen előugrottam a rejtekhelyemről:

- Mindenkinek a törvény nevében állj! - kiáltottam. Hát, sajna rajtam kívül senki sem találta murisnak. Kár, pedig milyen jó pojén!^^

- Louis? Te hallgatóztál? o.O Minek? - esett le rögtön a tantusz Harrynek. Jessie rám meredt. Megcsóválta a fejét, hogy ne valljam be a sztorit, de tudtam, Harry nem bírja a hazudozást, és márpedig tőlem jó sokat kap! ;)

- Nem ez az igazság. Jess tegnap nem találkozott Ryannel. - jelentettem ki. Harry megcsóválta a fejét:

- Loui nem hazudtál még eleget nekem? Ne etess már! Ez nem a te dolgod! - mondta. Köszike! *_*

- Louis ne! - mondta Jess, de már késő volt. Elhatároztam, hogy az igazat fogom mondani.

- Harry ez a szín tiszta igazság. Az egyik fele. A másikat... Nem biztos, hogy hallani akarod... - mondtam. Harry összehúzta a szemét:

- Köpjél! - parancsolta. Erre én:

- Rendben, te akartad, de nem lehetsz mérges! - jelentettem ki, mire Jess hevesen bólogatott. Harry gyanúsan kérdezte:

- Ezek szerint te is tetőtől talpig benne vagy?

- Benne bizony, nem is kicsit! ;) - kacsintottam. A srác megrázta a fejét:

- Nem ígérek semmit. De mostmár haladjunk! Mesélj kis madár! - 'bíztatott'. Nagyot nyeltem, Jessre néztem. Ő is tökre izgult. De nekikezdtem:

- Először is, nem szakíthatsz félbe semmivel! A mondandóm végén lehet reagálni.... Tehát. Ugye hazajöttünk. Elmesélted a kis kalandotokat, én pedig bementem megvígasztalni Jessiet. És amikor már láttam rajta, hogy jobban van, megöleltem, de csak úgy, hogy jobb kedve legyen. Ekkor belépett Sophi, és mindent félreértett. Ugye nektek köpött, és amikor idejöttetek, Jess elbújt, és nekem meg kellett egy jó kis indok, hogy miért nincs itt. Na most jöhet a reagálás. :) - mosolyogtam, mire Harry csalódottan bement a szobájába, és úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy belezengett a ház. Jess megszólalt:

- Hát ez nem jött be. Köcci a semmit, de legalább megpróbáltad! :) - mosolygott, majd megölelt. Hé emberek! Most nem én voltam, mindenki látta? Nem én nem bírtam magammal! Ezt senki nem kenheti rááám! :D

Ja igen, csak Jessie, de ő csak nem tesz ilyen borzalmat velem! Csaknem.. Hahaaaa! ‹:D