1500

15000 is megvaaaaaaaaaaaaaaaaaan!!!!!! ^^

Mrs.Tomlinson<3

Figyelem!

Nem gyakran fogok feltenni  egyszerre rengeteg fejezetet, kép nélkül! Bocsánat mindenkitől, de most komplikált a helyzet: Tönkre ment a laptopom. :(

Mrs.Tomlinson<3

20. fejezet : Strandon 2. rész: Kajálás :P

20. fejezet

Strandon

2. rész: Kajálás :P

*Jessie szemszög*

(Naill örömére) rengeteg kajálda volt. Igazi paradicsom azoknak, akik gazdagok és mindig éhesek. :) Márpedig Nialler tuti ilyen, ráadásul pluszpont jár azért mert cuki ír! ;D ^^ Szóval én választani sem tudtam. Harry látta, hogy döntésképtelen vagyok a sok lehetőség láttán, ezért a segítségemre sietett:

- Pontosan milyen kaját keresel?

- Öhm... Egészségeset és finomat. :)

- Nem diétázol vagy ilyesmi? - kérdezte. Én megráztam a fejem, mire folytatta:

- Akkor nyugodtan elengedheted magad, elvégre pihenni jöttél Jessie! Egyél egy zsírban tocsogó pizzát! ;) - kacsintott. Csábosan rá néztem:

- Hát megfelezhetünk egy pizzát, ha akarod.. :) - mosolyogtam. Ő is visszamosolygott, majd átölelt. És végül tényleg egy elképesztően nagy kukoricás-sonkás-gombás pizzát vettünk együtt. ‹3 Egy darabig ez elfeledtette velem Louist. De sajna nem végleg. :( Hát mi Harryvel végül összesen 3 és fél szeletet tudtunk megenni a 7 szeletből, és az az eszméletlenül durva, hogy Niall 2 (!!!!!!!!!!) ilyen pizzát megevett, majd mindenkinek a maradékát eltakarította. o.O Ezután pedig bejelentette, hogy desszertet akar!!! Na ez túllépi az 'OMG!!!!!!!!!!!!o.O!!!' jelző öszes szintjét. Nem? Hogy lehet ekkora hasa?? És miért ilyen mázlista, hogy egyátalán nem látszik rajta az a rengeteg kaja?!! Bár én lehetnék ilyen! Jó is lenne.. :) Meg sem bírtunk mozdulni. Rengeteget ettem. Mármint magamhoz képest, nem Niallhez. :D

- Egy falatot nem tudok többet enni!! - nyöszörögte Zayn. Niall felkiáltott:

- Hé! Kinek van kedve csúszdázniii??? ^ - ^ - mire mindenki leordította:

- SENKINEK!

- Jól van na! Én nem vagyok hányós. - mondta büszkén, mire Eleanor:

- Hát én igen. Szóval fel nem ülök arra a micsodára! - mondta, miközben egy szemfüles rajongót próbált elűzni. Körülödtünk hemzsegtek a fanok. Pedig szinte egy lélek nem volt az egész Aqua Palace-ben. Csak a Directionerek. Ez különös.. Mindegy, inkább csak fotóztak. Nemtom mi volt bennünk olyan érdekes.. Ja, a srácok! :) Én már megszoktam őket. Ekkor vettem észre, hogy teljesen kiszáradt a torkom.

- Szomjas vagyooook! - nyafogtam. Perrie körülnézett, majd megakadt a szeme egy Mojito Lemon nevű mojito standon, amiben alkoholmentes koktélt is csinálnak.

- Én olyat iszok! - jelentette ki, majd elindult a stand felé. Lassacskán mindenki követte. Szegény standos csajt belefojtottuk a munkába. Én egy alkoholmentes Pink-et kértem, amiben ugye citrom, menta, eperszirup, kókusz és egykis jég van. De ha te kóstáltál már valaha finomat! o.O A srácok nem akartak Pinket kérni, mert 'túl csajos', de Loui miután megkóstolta a szívószáljával az enyémet, elhatározta, hogy ő is azt kér.

- Hmm.. Ilyen finomat még nem ittam! Az a durva, hogy alkoholmentes! - mondta, mert nem engedtem neki, hogy alkoholosat igyon, mert nekem nincs itt a jogsim, hogy helyette vezethessek visszafelé. Meg ugye tartok a részegektől,  de ezt persze nem említettem. Hülye lennék leégetni magam! Biztos csak kiröhögne.. És ez Liam és az én titkom. Pont.

- Igen. Nekem nem meglepő. :) Én még nem iszok.. Csak egy kicsit.. Tudod, karin, meg szülinapokon, újévkor... Máskor soha. - magyaráztam. Louis csak bólintott. Hát ő tuti minden nap legurít egy doboz sört minimum! Legalábbis szerintem.

- Legközelebb Pinket kérek! - jelentette ki Perrie, aki csak kókuszosat kért Zaynnel. Mindenki rám és Louira irigykedett. Mi vettük a legfinomabbat. :) Hát egy félórát biztos pihentünk, majd néhányunkat (Loui, Liam, Neymar, Sophi) meggyőzött Nialler csúszda ötlete. És én, hogy kerültem az 6 emelet magasról iduló csúszda tetejére? Jó kérdés. Igazából én voltam a kislány, akit simán elbírtak és felvonszoltak, hogy egyenléen legyünk. Mert így mehettünk kettes úszógumival. A párok: Sophi - Neymar (nyilván..^^), Niall - Liam, és nekem meg kizárásos alapont Louis jutott. Juhéj! ‹:D

20. fejezet : A strandon 1.rész Megérkeztünk

20. fejezet

Strandon

1. rész: Megérkeztünk

*Jessie szemszög*

Szóval végeztünk. Perrie egy neonnarancs, rojtos fürdőruhát, El egy egyszerű, kék alapon fehér pöttyöset, Sophi egy Brazil-osat (óóó ez cuki!^^) választott, én pedig a múltkori fekete-fehér cikcakkos-rojtosat néztem ki. (Jól van na, ez a kedvencem! Nem kell rögtön elítélni!!!) A srácok csak lazán... Mindenkin az a bő fazonú, 3 centivel térd fölötti volt. Felülre vastag pulcsi. (Neymaron 2 db. Azt mondja, nem szokta meg a hőmérséklet-változást.) A lábukon bakancs. Áh, egyátalán nem néztek ki hülyén alul a bermuda fürdőgatyával, áh miért is? :D Nekünk, csajoknak könnyű... Csak felvesszük a bikinit, arra pedig azt, amit csak akarunk. Hát nem mondom, vastagon fel is öltöztünk. Blee!! :( Utálok fázni! na ezt jól megmondtam. :) Szóval elindultunk... A két kocsihoz. összesen 10-en voltunk. Az én és Harry kocsijában is alig fértünk el. És Louis nem engedte, hogy vezessem a saját kocsimat! Ő akart vezetni. Jellemző. Minden pasi odavan a kocsicsodákért, és az én járgányom minden bizonnyal egy ezek közül. :) Az én kocsimban ült ugye Loui, Eleanor, én (nyilván), Niall, Perrie és Zayn. Igen szűkösen voltunk. Ugye Louis vezetett, El ült mellette, Niall, Zayn, Perrie és én pedig hátul. Egy kicsike spotkocsiban, ami tuti, nem tömeghordásra lett tervezve. Nem mondom, hogy élveztem az utat. Főleg, hogy Louis eltévedt, így plusz 15 perc. Már hívni akarta Harryt, hogy hol vannak, mikor a sarkon belebotlottunk az Aqua Parkba. Átmásztam Niallen, Zaynen és Perrien, majd kiestem a kocsiból. Kedvem szerint magamhoz öleltem volna az anyaföldet, de arra még gyúrnom kell, hogy olyan dinka legyek. Az Loui és Niall szintje, nem az enyém! ;) Louis és Zayn fagyoskodtak, amikor kiszálltak az autóból.

- Me..menjük.. má...má..már! - remegett Zayn, sürgetve Perriet, engem és Elt, akik a kocsiból szedték ki a strandcuccokat. Már mind a ketten kékek voltak. Végül berohantunk az előtérbe. Harryék ott ültek a fotelekben. Hazza Louisra meredt:

- Mi a franc történt?! 20 perce várunk! Mi tartott eddig??? Ha nem macska-mentés volt akcióban, akkor nem nézem el! - mondta Harry kicsit vidám beütéssel. Loui elmagyarázta, hogy úgy eltévedtünk, hogy fél Londont bejártuk. Hazzanak kidülledtek a szemei:

- Te! Eltévedtél Londonban??? o.O....XDDDD - röhögött. Louis durcin keresztbefonta maga előtt a kezeit. Már mindenki röhögött, még én is kuncogtam picit. Vállon veregettem:

- Legközelebb én vezetek Tommo! - mondtam. Hát mindenki így hívja, mostantól én is! Pont. Szóval felmentünk az öltözőbe. Néhány szerencsésebb rajongó kiszúrta a srácokat, és kaptak autógrammot meg fotót, de csak azzal a feltétellel, hogy nem tweetelnek a többi fannak, hogy itt vannak. Az egyik 14 év körüli lány odajött hozzám a Teen Tiger címlapjával, amin még mindig én csókolózok Harryvel. Ciki...

- Te vagy a képen? - kérdezte. Zavarba jöttem, és kétségbeesett pillantást vetettem Louisra. Harry épp 15 lánnyal volt körülvéve, és nem akartam megzavarni. Miért is nem? Meg kellett volna, elvégre ha ő játszhatja a féltékenyt, akkor én is. De mindegy is, mostmár késő. Szóval Loui gyorsan vette a lapot és hozzámsietett:

- Szia! :) Nem ő van a képen. - jelentette ki lazán. Akkor egy korombeli lány lépett oda (kicsit azért bunkóbb volt):

- És mondd csak, ki is vagy? - kérdezte gyanúsan. Megint Louisra néztem. Megvonta a vállát:

- ÖÖÖÖ.... Ő.... ÚRISTEEN!!!! Harry ingyen puszit osztogat!!!!!! - kiáltotta elterelés javából. A csaj még egy uccsó képet fotózatt rólam (???), majd a többi fan után rohant. Loui elégedetten rám nézett:

- Jaj, ez folyton beválik! ;)  - kacsintott. Elnevettem magam. Szóval mentünk átöltözni. Kicsit macerás volt. A női öltözőben kb. 6 ember kérdezte meg, hogy én vagyok-e a Teen Tiger címlapján. Nem győztem cáfolni. De végül sikerült elkészülni. Perrievel, Eleanorral és Sophival együtt léptem az öltözőből. A srácok már rég kész voltak. Ja, nekik könnyű! Könnyebb mint nekünk, az biztos. Szóval mi 10-en (WOW) elindultunk a medencék felé. Lent aligha találtunk egymás mellett 10 napozóágyat, ezért elszórtan telepedtünk le. Én Harryvel egymás mellett. A többiekről foggalmam sincs. Amikor mindent lepakoltam, Hazza felé fordultam:

- Na melyikbe megyünk először? - kérdeztem vidáman, mire ő:

- Amelyikből még ki tudlak menteni. Előre megmondom, hogy 2 méteresbe nem megyünk! ;D - nevetett. Akkor körbenéztem.

- Nincs kedved a... Szörfmedencéhez? - kérdeztem, mire ő:

- Te tudsz szörfözni? o.O

- Dehogyis! Nem vagyok Superman! Csak gondoltam vicces látvány lehet, ahogy hasra esek! ;) - kacsintottam.

- Jól van, menjünk! - adta be a derekát, majd elindultunk az általam kinézett medence felé. Valami dagadt, bunkózó csaj és egy ausztrál (látszólag ausztrál) srác voltak az ottani segítők A csaj ránézésre utálta az 1D-t. Harry konkrétan kutyaszemekkel nézett rám. A csaj már a szemével gyilkolta. Én sajnálva megvontam a vállamat, de valljuk be, elég buzis lenne, ha Harryt egy ausztrál helyes srác segítené, nem? És azzal, hogy nem adom át a segítőmet, neki segítek, hogy ne kerüljön azzal címlapra, hogy új PASIJA van. Na ugye. Hál' isten a csajnak amikor Hazza a deszkára lépett, el kellett mennie mert leváltották. Helyette egy szőke bombázó modell jött. Na engem totál elfogott a sárga irigység. Az én pasimat csak én fogdoshatom... akkor is, ha nem szoktam! Kérem vissza 'Dagadtkát'!!! ‹:( (XDDD) Végre végeztünk. Harry felé fordultam:

- Na most hova? - kérdeztem, mire Harry az ugródeszkára mutatott. Tiltakoztam:

- Na nem! Eszem ágába nincs oda felmenni, meghülyültél?! Oda kell vonszolnod, mert én nem megyek sehova! - jelentettem ki nyersen. Erre Harry fel akart emelni,de ellenkeztemés kapálóztam:

- Tegyél le! Hallod? Nem megyek sehovaaa! - kiabáltam. Akkor láttam meg Perriet, Zaynt, Elt és Louit. Louis unottan nézett a velem küzdő srácra:

- Már megint mi van?

- Nem akar ugrani! - vádolt Harry. Louis rám nézett:

- Nem? Miért nem? Hülye vagy? - kérdezte. Most mi van, 'Mindenki Meghülyül nap' ???

- Nem, egyszerűen nem fogok leugrani 7 méter magasból egy 2 méteres vízbe, mert képzeld: Elég veszélyesen hangzik! - akadtam ki. Perrie felém fordult:

- Jess! Ha akarod, leugrok veled! - ajánlotta fel. Harry szólalt meg:

- De azt hittem... - ekkor Perrie vágott közbe:

- Hamburgerlesőt befogni Sütike! - kiáltotta el magát. Harry egy halk "oké!" - t mondott, majd hallgatott. Louis kérdőn (hülye fejjel) Perriere nézett:

- Sütike? Ki a franc az a Sütike??? o.O - A lány erre gyilkos szemekkel a srácra nézett:

- Nem kértem véleményt Tomlinson! - jelentette ki. Ő is gyorsan befogta. Ekkor elég vidáman felém fordult:

- Így kell csinálni! :) Tudják, ki a főnök! - mondta elégedetten. Harry megszólalt:

- Az te lennél?

- Hazza! Inkább ne.. - jegyezte meg Zayn. Időközben Perrie kicsit visszatért az igazi énjéhez a terrorizáló szerepéből. És ennek mind nagyon, nagyon örülünk! :D Szóval mégis rávettek, hogy leugorjak. Felfelé Loui próbált vígasztalni:

- Nyugi, én már ugrottam magasabbról is, nem vészes.

- Igen, a Live While We're Young-ban. :) - mosolyogtam.

1d-louis-tomlinson-33.gif ¨

Nagyon vicces volt az az esés! :) Egyszer én is kipróbálom... majd ha végleg elmegy az eszem! ;) Szóval felvonszoltak a párkányra. Úristen, csak azért nem ájultam el a mélység által, mert féltem, hogy akkor leesek. Perrie véletlen nélkülem leugrott Eleanorral, Harry pedig még előttünk ment Zaynnel. Csak én és Loui voltunk. Jaj, nem szeretem "kettőnket" emlegetni! Mert mi nem vagyunk sehogy. Csak barátként.. Se több, se kevesebb! De lapozzunk! Szóval csak mi maradtunk Kitaszigált a palló legvégére. Esküszöm a hányás keringetett. Már méregettem, hol rókázzam le szegény srácot, amikor a mondata kizökkentett az elmélkedésemből:

- Na, akkor ugrás! - kiáltott, és a kezemnél fogva lerántott a mély medencébe. Lent Harry várt. Mert hát ugye nem vagyok a legjobb úszó. Amikor kiemelkedtem a vízből, Louira meredtem:

- Te magadnál vagy??!!!....De..Köszi! :) - mosolyogtam végül. Vidáman megkérdezte:

- Még egy menet? :D

- Addig ne vegyél levegőt, amíg én innen újra le nem ugrok! ;D - mondtam, majd kievickéltem a medencéből. Cinikusan megszólaltam:

- Azért közöljétek, ha akartok még ma valamilyen életveszélyes dolgot csinálni, mert akkor felülök a legközelebbi távolsági buszra! ;) - kacsintottam. Hihetetlen, hogy majdnem meghaltam. És Louisnak köszönhetően. Köcci!^^ Jaj, megőrjít ez a gyerek! Mert hát a mentális agya egyenlő egy 5 évesével. Egy 5 évesével, aki már sokat látott az életből... Túl sokat. Szóval ezután találkoztunk a többiekkel. Niall nyafogott, hogy ő mindjárt beledöglik az éhségbe, ezért elmentünk enni.

19. fejezet : 2 rész "A sírba visszük!"

19. fejezet

2. rész :

"A sírba visszük!"

*Jessie szemszög*

Reggel Louis mellett ébredtem. Csak akkor fogtam fel, mi történt aznap este (csak tudod, nem fogom elmagyarázni, nem vagyok biológia tanár!). Rémülten lökdösni kezdtem:

- Louis! Louis ébredj!!! - piszkáltam, mire végre magához tért. Rám meredt:

- Mi van?? - Aztán végignézett magán, azon, hogy csak egy lepedő van rajta, és rajtam. Felkiáltott:

- Jézusom! Ugye nem? o.O - nézett rám. Én rémülten bólogattam. Percek alatt felöltöztünk, elkészültünk, stb... Aztán leültünk beszélni. Én kezdtem:

- Ez nem derülhet ki! Világos?

- Igen. Nyilván. Ez csak.. egy ilyen félrelépés.. Te is veszekszel Hazzaval, én hullámvölgyben vagyok Eleanorral, csak nagy volt a kísértés! Ennyi! - szögezte le. Erre én:

- Ja. Szóval remélem senki nem látta/hallotta mit műveltünk! ‹:( - mondtam. Úgy döntöttünk, kilopózunk a nappaliba és megnézzük, mi a szitu. Mindenki aludt. Louisnak viszont feltűnt valami:

- Hé!! Tegnap este megjött Neymar! - suttogta mutogatva. Mindenki édesdeden aludt. Hál' isten. De Harryről semmit nem tudunk. Mindegy,  visszamentünk a szobámba. Loui ottmaradt a nappaliban és elaludt, mintha egész éjjel ott lett volna, El mellett. Ehelyett mellettem volt. Furcsa belegondolni... Bleee! :P Visszabújtam az ágyamba. Szerintem elaludhattam, mert arra tétem magamhoz, hogy Perrie paskolgatja az arcomat:

- Jess! Jess ébreeeedj!! - suttogta. Álmosan ránéztem:

- Mi van? Nem ér rá? Álmos vagyok... Egész éjjel nem aludtam... - nyögtem ki. Ó, ezt nem kellett volna.

- Miért? - kérdezte gyanakvó tekintettel. Erre én:

- Nem szereted a hazugokat?

- Nem, ki nem állhatom az ilyen embereket. ›:( Miért?

- Heheheee.. ‹:D Akkor  nem fogok hazudni neked.. Szóval.. Izé hát az az igazság, hogy nagyon megviselt ami Harry és köztem történt. Meg bocsi, de a férjed megjegyzése sem esett túl jól, ha érted..

- Jaj, Zayn! Ha akarod, a kedvedért fejbe vágom ha akarod! Jó vagyok ebben! :D - mosolygott, mire én nevetve megcsóváltam a fejem. Ekkor Harry perdült be az ajtón. A fején szakácssapka, a derekán kötény, a kezében palacsinta-serpenyő. o.O

- Halcika mindenkinek!^^ Gyertek, egy perc és kész a kaja. ;) - kacsinotott (úgyláttam nekem) és kilibbent a szobámból. Meglepetten Perriere néztem:

- Ez meg mi volt? o.O Megszállta éjjel valami???

- Ja, talán Hello Kitty szellemee! Húúú! :D És mit mondott? :) - kérdezte, mire mindketten kórusban zengtük:

- "Halcika mindenkineeeek!!! xDD"

- Na, gyere kajálni! - bíztatott a lány. Én ledobtam magamról a takarót, de közben ellenkeztem:

- Jaj Perrie! És mi van ha ez egy álca? Ki akar csalni, hogy aztán brutálisan kupán vágjon azzal a serpenyővel? o.O

- Áh, ilyen még nem fordult elő! Mindenkit edénnyel bánt! ;D - kacsintott. Végül mégis kirángatott a konyhába. Mindenki a konyhaszigetnél ült. Próbáltam nem Louira nézni, mert amikor megpillantottam, kétfajta érzés töltött el: A lelkifurdalás, hogy két embernek tönkre tehetem a kapcsolatát, és a gondolat, hogy ezt miért bánom? Az utóbbit teljességgel el akartam kergetni, hisz' tényleg Harryt szeretem, semmi közöm Louishoz. Jó, az előbb említett indoktól eltekintve semmi..

- Oh, jó reggelt Jessie! Végre felkeletetted az ágyból Perrie? - kérdezte Eleanor tök vidáman. Megint bűntudatom támadt. Hogy tehettem ezt Ellel? A közelébe férkőztem, majd összejövök a pasijával. Igen, egy élő sátán vagyok, ez mostmár biztos.

- Nehezen ment hidd el! ;) - kacsintott a lány. Ekkor jött oda hozzám Sophi, a jobb oldalán Neymarral. Olyan cukik együtt, mint Zerrie!^^

- Jaj Jess, had mutassak be valakit! ^ - ^ - nézett a srácra. Ő rögtön köszönéssel folytatta:

- Szia, mi már találkoztunk! Gondolom tudod ki vagyok, nem kell bemutatkoznom.. remélem. :)

- Nem persze, hogy nem! :D - nevettem, ekkor sodródtam oda ahova nem akartam: Harry elé. Nem tudtam a szemébe nézni. Mardosott a bűtudat.

- Szi.. Szia! - köszöntem félénken. Harry fülig érő szájjal állt előttem:

- Halo! :) Hogysmint? Hogy kéred a palacsintát? - kérdezte. Erre én:

- Nem.. nem haragszol a tegnap miatt? És.. ez meg milyen kérdés?! Természetes csokisziruppal és tejszínhabbal. Sok tejszínhabbal. Miért, mit hittél??? :D - nevettem. Megcsóválta a fejét:

- Gondolkodtam, és semmi okom az aggodalomra. A csajom úgysem csalna meg a legjobb haverommal, mégis mit hittem? :) Ugye? - nézett rám, amikor látta, hogy holt sápadt vagyok. Megráztam a fejem erőltetett nevetéssel:

- Áh, neeem! ‹:) Soha! Az meg milyen dolog lenne? o.O - kérdeztem. Sajnos pontosan tudtam milyen dolog: Borzalmas. Hogy tehettem ezt? Csonthülye vagyok! Egy agyrém! Sötétebb annál, mint amikor éjjel az ágyban becsukod a szemed és még a kezedet is a szemeidre helyezed, de még mindig azt a rohadt nagy semmit látod, mint azelőtt. Igen, különben hogy tettem volna ilyen marhaságot?! Na ugye.

- Okééé..

- Akkor Louival is kibékültök? - csillant fel a szemem. Nem akartam, hogy mindennek ő szívja meg a levét. Mindig olyan kedves volt velem. Az elmúlt éjszakát nem veszem semmibe. Nem számít. Csak egy rossz álom, semmi más. Meg sem történt, értve?! Meg sem történt!!! (Jaj istenkém, de, de igen! ‹:( )

- Hmmm... - húzta a száját Harry. Erre én:

- Jaj, ne már! Ha én nem csináltam semmit, akkor ő még annyit sem, mit amennyit én. Léccikeeee!!

- Miért akarod ennyire?

- Mert olyan rossz, hogy veszekdni látlak titeket! Békülj ki szépen vele! :) - mosolyogtam. Hazza beadta a derekát. Átöleltem:

- Köcci!^^ Olyan édi vagy! - mondtam, majd gyorsan megcsókoltam. Harry és Loui gyorsan békültek, és minden olyan volt mint régen. Már épp ettük Hazza isteni palacsintáját, amikor Liam felvetett egy ötletet:

- HÉ! Mi lenne, ha ma elmennénk az Aqua Parkba? Az benti! :) - nézett ki a zuhogó esőre. Louis rá meredt:

- Igen Liam, máskülönben hemzsegnek a kinti strandok Londonban... Biztos vagy benne, hogy nem egy japán turista vagy? :) - röhögött. Erre Niall:

- Ja! 'Konicsiva!!' xD

- Száj befog ír manó! - szólt rá sértődötten Liam. :) Na ebből rendes vita alakult ki. De végül maradt a terv. Aqua Parkba megyünk!^^ A csajokkal visszavonultunk a szobámba bepakolni. Szóval ez örök: Louival megfogadtuk, ezt a titkot a sírba visszük magunkal!

19. fejezet : 1. rész Egy nem várt fejlemény

19. fejezet

1. rész:

Egy nem várt fejlemény

*Louis szemszög*

A többiek egy szempillantás alatt megjelentek a nagy ajtócsapásra. (Addigra már - Hála a jó Égnek!!! - abbahagytuk az 'ölelkezést'.) Perrie ijedten kérdezte:

- Mi történt? o.O Égszakadás???

- Neeem.. Harry veszekedett Jessievel. - magyaráztam. Még mindig senki nem tudta, én hogy kerülök a képbe.

- Hát izééé.. Loui volt a bíró! ‹:D - magyarázkodott Jess. Ez is rögtönzött hazugság, de ezt inkább nem áll szándékomban kijavítani! :$ Ekkor kiszólt Harry:

- Igen, elég hazug bíró! Könnyen le lehet fizetnii! - kiabálta, mire dörömböltem egyet az ajtón, jelezve, hogy ha egy szót is szól, nem érdekel az összetört szíve, én berúgom az ajtót, és 2 perc múlva más is el fog törni, nem csak a szíve!!! ›:(

- Harry? Jól vagy? - kérdezte Niall - Van kajád? Túl fogod élni?

- Nyugi, kívülről jól vagyok. Belülről nem annyira. Zayn gyűlölettel Jess felé fordult:

- Megölted Harryt!!! ›:( - szegény lány tökre a szívére vette, és könnyekkel kűszködve elsietett a szobája. Mindenkire gúnyosan néztem:

- Nem minden az, aminek látszik! Nem kéne ok nélkül bántani másokat! ›:( - mondtam, majd a lány után siettem. Az ajtaja zárva volt, csakúgy, mint Harryé. Nem akarom, hogy mind ketten depibe essenek. Gyorsan összedobtam két szendvicset. Az egyikkel először Hazzahoz indultam. De ő nem nyitott ajtót, válaszra sem méltatott. Ezután mentem Jesshez. Épp kopogtam volna, mikor megjelent El. Égett a dühtől:

- Már megint mire készülsz?

- Képzeld, törődök egy baráttal. Te is kipróbálhatnád végre egyszer, nem halnál bele! - mondtam. Nem tudom miért beszéltem így vele. Vele, akivel esküszöm, egy pár hete még az esküvőn gondolkoztunk. Eleanor csalódottan távozott. Egy részem azt mondta, hogy szaladjak utána, de valahogy képtelen voltam. Nem tettem semmi rosszat, nem kell, hogy bűntudatom legyen a semmiért. Na ugye? Szóval bekopogtam Jessiehez. Hüppögve szólt ki:

- Nincs itt senki! Jessie elköltözött depifalvára, Ezerzsepi városkába! Ki az?

- Loui. - válaszoltam mosolyogva. Ajtót nyitott, majd bementem. Most nem zárta be az ajtót, résnyire hagyta. Leültünk az ágyára. Teljesen kisírta a szemét és a kuka tele volt összegyűrt zsepikkel. Ránéztem:

- Jess, ne vedd komolyan Zayn beszólását, néha nagyon nyers tud lenni! - mondtam. A lány csak szelíd mosollyal elvette a szendvicset. A szemembe nézett:

- Hé! Kösz, hogy törődsz velem, ez sokat jelent! :) - mondta, én pedig hirtelen olyannyira zavarba jöttem, mint az első randimon. Nem tudom, hogyan csinálja ezt Jess, de folyton más leszek tőle. Rámeredtem, máshova nem voltam képes figyelni:

- Ko.. Komolyan mondod? - kérdeztem. Jessie bólintott. Még így, kisírt szemmel és picit kócos hajjal is nagyon szép volt. A lány ekkor végigsimította az arcomat. Jaj, ne, honnan tudja, hogy ezt imádom? Ezután én próbáltam összeszedni magam, de ekkor megint 'lecsapott'. Küzelebb hajolt és a fülembe suttogta: "Te is tudod, hogy mire gondolok!" Jaj, ez nem igaz! Mindjárt elvesztem a kontrolt! ‹:(

*Jessie szemszög*

Foggalmam sincs, miféle ördög bújt belém aznap este, de teljesen megbolondított Louis. Még sosem éreztem ilyet. A pillangók fel le röpdöstek a gyomromban. Láttam a srácon, hogy azon őrlődik, hagyja-e magát sodorni az árral, vagy inkább rémülten rohanjon ki a szobámból. Egyenlőre nem döntött. Még közelebb hajoltam, majd megfogtam a két vállát és a szemébe néztem:

- Dönts! Tudni akarom a választ! - jelentettem ki, mire felém fordult, és hirtelen, hosszan megcsókolt. Teljesen más érzés volt, mint Harryvel. Loui vadállat, de tudja tartóztatni magát..egy darabig. Aztán elveszti maga felett a kontrolt, és aztán ott kő kövön nem marad. Egész este úgy éreztem, a mennyországban vagyok. De aztán sajnos fel kellett ébrednem...

18. fejezet : Harry féltékenységi jelenete

18. fejezet

Harry féltékenységi jelenete

*Louis szemszög*

Másnap reggel volt. Már mindenki felébredt,csak Harry nem volt sehol. Nemtom mi miatt nem jött még, de remélem nem viselte meg a tegnapi eset. :/ Egyszercsak megjelent álmosan, bedagadt szemmel. Nem kisírttal, hanem olyannal, mint amilyen annak van, aki egész éjjel nem aludt. Uuuuu..

‹:(

- Jessie beszélhetnénk...négyszemközt? - kérdezte mély, álmos, kicsit unott hangon. Harryék elvonultak a folyosóra. Muszáj volt tudnom, mi történik, ezért utánuk osontam, és elbújva követtem végig az eseményeket.

- Jaj Hazza totál fáradt vagy! Mi a baj? ‹:( - kérdezte aggódva Jessie. Harry sértve reagált:

- Hát nem szórakozásomból nem aludtam az éjjel... És.. szerinted mi bajom? Tudnod kéne! - vádolta a lányt Hazza. Jessie hátrahőkölt:

- Te meg miről beszélsz? Foggalmam sincs mi bajod! Miért engem vádolsz? ‹:( Tudod, hogy szeretlek! - mondta. Harry az utóbbi szó hallatára meginogott.

- Ko.. Komolyan mondod? o.O - nézett rá meglepetten. Jess megsimította az arcát:

- Hát persze! Miért mit hittél Édes? ‹:) - mosolygott. Hazza magához tért:

- A tegnapi után mást!

- Mondd mi bajod? Semmi rosszat nem tettem! - védekezett Jessie. Harry durcisan keresztbefonta maga előtt a kezeit:

- Kérdezd Ryant, ő biztos tudja!

- Mi van? - kérdezte a csaj, majd bevillant neki a tegnapi hazugságom, miszerint ő elszökött találkozni a szomszédgyerekkel (jaj Istenem, nekem se lehetne egy kicsit kisebb fantáziám!!) - Öööö... Ő csak.. Áh Harry! Leleplezted a meglepetést! - kiáltott. Rögtönzött hazugság. Mindig balul sül el. Ki kellett segítenem, hisz' az én füllentésem miatt van ez az egész 'ereszd el a hajamat' most Harry és közte. Így hirtelen előugrottam a rejtekhelyemről:

- Mindenkinek a törvény nevében állj! - kiáltottam. Hát, sajna rajtam kívül senki sem találta murisnak. Kár, pedig milyen jó pojén!^^

- Louis? Te hallgatóztál? o.O Minek? - esett le rögtön a tantusz Harrynek. Jessie rám meredt. Megcsóválta a fejét, hogy ne valljam be a sztorit, de tudtam, Harry nem bírja a hazudozást, és márpedig tőlem jó sokat kap! ;)

- Nem ez az igazság. Jess tegnap nem találkozott Ryannel. - jelentettem ki. Harry megcsóválta a fejét:

- Loui nem hazudtál még eleget nekem? Ne etess már! Ez nem a te dolgod! - mondta. Köszike! *_*

- Louis ne! - mondta Jess, de már késő volt. Elhatároztam, hogy az igazat fogom mondani.

- Harry ez a szín tiszta igazság. Az egyik fele. A másikat... Nem biztos, hogy hallani akarod... - mondtam. Harry összehúzta a szemét:

- Köpjél! - parancsolta. Erre én:

- Rendben, te akartad, de nem lehetsz mérges! - jelentettem ki, mire Jess hevesen bólogatott. Harry gyanúsan kérdezte:

- Ezek szerint te is tetőtől talpig benne vagy?

- Benne bizony, nem is kicsit! ;) - kacsintottam. A srác megrázta a fejét:

- Nem ígérek semmit. De mostmár haladjunk! Mesélj kis madár! - 'bíztatott'. Nagyot nyeltem, Jessre néztem. Ő is tökre izgult. De nekikezdtem:

- Először is, nem szakíthatsz félbe semmivel! A mondandóm végén lehet reagálni.... Tehát. Ugye hazajöttünk. Elmesélted a kis kalandotokat, én pedig bementem megvígasztalni Jessiet. És amikor már láttam rajta, hogy jobban van, megöleltem, de csak úgy, hogy jobb kedve legyen. Ekkor belépett Sophi, és mindent félreértett. Ugye nektek köpött, és amikor idejöttetek, Jess elbújt, és nekem meg kellett egy jó kis indok, hogy miért nincs itt. Na most jöhet a reagálás. :) - mosolyogtam, mire Harry csalódottan bement a szobájába, és úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy belezengett a ház. Jess megszólalt:

- Hát ez nem jött be. Köcci a semmit, de legalább megpróbáltad! :) - mosolygott, majd megölelt. Hé emberek! Most nem én voltam, mindenki látta? Nem én nem bírtam magammal! Ezt senki nem kenheti rááám! :D

Ja igen, csak Jessie, de ő csak nem tesz ilyen borzalmat velem! Csaknem.. Hahaaaa! ‹:D

17. fejezet : 2.rész A szomszéd srác és durci

17. fejezet

2. rész

A szomszéd srác és durci

*Jessie szemszög*

Már 2 órája be voltunk zárva. A rikoltozást is meguntuk. Harry felé néztem:

- Tisztázni akarok. Mindent. - jelentettem ki. Bólintott. A semmibe meredtem. Megszólalt:

- Hogy értetted, hogy csak úgy vagyunk?

- Nem tudom. Még nem vallottál szerelmet, az tuti. Bírsz, én is bírlak, ezt minek hívjam? Járásnak nem mondható, hisz nem is ismerjük egymást. Hát a sima 'bejössz nekem' sztorinál pedig azért többről van szó. Akkor erre most mit mondjak? Nem tudok rá mást kitalálni. - magyaráztam. Harry bólogatott:

- Hát, ez igaz. Akkor... ismerjük meg egymást jobban.

- Ez jó ötlet. Sosem szerettem a lityi-fityi kapcsolatokat. - jelentettem ki. Rám nézett:

- És? Mire vagy kíváncsi? - kérdezte. Ránéztem:

- Nem tudom. Nem így szoktam ismerkedni. Ez olyan mint egy kihallgatás, vagy mint a kérdezz-felelek. Még randink sem volt még... - mondtam, finoman célozgatva. Hazza rám nézett a mély zöld szemeivel:

- Ha túléljük ezt, és kijutunk valaha, akkor... Esetleg elhívhatnálak egy randira? ‹3 - kérdezte. Bármennyire is akartam, nem számítottam rá hogy tényleg elhív. Elmosolyodtam:

- Csak ha te főzöl! ;) - kacsintottam, mad közelebb hajoltam, és amikor megcsókoltam volna, kicsapódott az ajtó. És egy őrülten helyes srác állt benne, aki az én régi titkos szerelmem! ^^

- Ryan? - kérdeztem. A srác épphogy tudta ki vagyok:

- Ö.. Tessie.. Nem! Jessie! Te mit keresel itt?

- Itt lakom. Harryvel és Louisszal. Miért? Mi a gond? - kérdeztem, mire Harry:

- A nagyobb kérdés: Mit keresel itt te, drága Ryan, vagy ki??? - kérdezte. Mesélni kezdett:

- Hát meghallottam a kiabálást és rohantam. Mivel amikor nincsenek itthon Mr. Styles, akkor én vigyáztam a házra, és van pótkulcsom. Ennyi. - mondta. Ryan felém fordult:

- És ha akarnál Jess, most szabad vagyok, elmehetnénk egyet sétálni, megmutatnám a környéket! ;) - kacsintott. Én már bólintottam volna, mikor Harry kitessékelte az ajtón. Rákiabáltam amikor visszajött:

- Neked meg mi bajod??? ›:( El akartam menni! - jelentettem ki. Ekkor meg akart ölelni, de eltoltam magamtól:

- Jaj Hazza térj már észhez! Nem vagyok egy tárgy, nem vagyok a tulajdonod! Nem parancsolgathatsz nekem örökké! - mondtam, majd elvonultam a szobámba. A srácok a csajokkal 1 óra múlva értek vissza. Louis bejöttt:

- Kop, kop! - mondta, majd belépett - Harry mondta, hogy most te duzzogsz.

- Nekem legalább van rá okom! - jelentettem ki. Louis mellém ült:

- Tudod néha.. Nem úgy alakulnak a dolgok, mint akarjuk. De ne legyél dühös Harryre emiatt. Más miatt lehetsz rá dühös, de emiatt nem. :) Csak védeni akart. Beléd van esve. ;) - kacsintott. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Gondolkodni kezdtem, amikor hirtelen éreztem, hogy átölel. Ránéztem, majd óvatosan elnevettem magamat. Olyan jól esett, hogy ott van mellettem. Lassan megszólaltam:

- Loui! Nemrég lakom itt, és hát most Harryvel háborúban állunk.. Mondd, megmutatnád nekem a környéket? - kérdeztem, majd lehajtottam a fejem. Louis előtt sokkal visszahúzódóbb és szerényebb vagyok. Nemtom miért. A srác elmosolyodott:

- Persze! :) - mosolygott. Egyszercsak láttam, hogy meg akar ölelni, mire én gyorsabban átöleltem és szorítottam. Jól esik a közelsége. ^ - ^ Ekkor benyitott Sophi, mikor nagyban ölelkeztünk az ágyamon. Mondom, egyátalán nem félreérthető pillanat. Meglátott minket és lefagyott. Odaszaladtunk hozzá:

- Sophi, ez nem az aminek látszik! Nem, lehet hogy nagyon hihetetlen, de nem az! - mondtam rögtön. A lány összehúzta a szemöldökét, majd megcsóválta a fejét, és elindult a nappali irányába. Louis rám meredt:

- Nekünk tuti annyi! Bújj el! gyorsan! - adta ki a parancsot, majd bebújtam az ágy alá. Ekkor érkezett meg Eleanor és Harry a 'tett helyszínére'. Hallottam ahogy El kiakad:

- Loui miért ölelgeted Jessiet?! És.. ő hol van? o.O - nézett szét a szobában. Louis megvonta a vállát:

- Itt csak én vagyok.. Jess.. izé elment azzal a szomszédgyerekkel. - mondta. Kár volt. Harry közel volt ahhoz, hogy felrobbanjon. Kisietett a szobámból. El a srácra nézett:

- És te miért vagy itt???

- Csak téged kerestelek! ‹:D - nevetett. Eleanor megölelte, majd megszólalt:

- Gyere! :) - mosolygott, majd kiment. Louis utánakiabált:

- Egy perc és megyek Kicsim!

- Elment? - néztem ki az ágy alól. Bólintott. Kibújtam az ágyam alól.

- Ügyes voltál, itt egy cukor! Az ágy alatt találtam.. - mondtam majd a kezébe nyomtam egy ragacsos, poros, hajszálas cukorkát. Nyam! :)

17. fejezet : 1. rész Gombaszósz és ajtók

17. fejezet1. részGombaszósz és ajtók

*Jessie szemszög*

Én szívinfarktust kaptam:

- Mi a ...?!!! Ti nem fotózáson vagytok??? - néztem rájuk. Zayn magyarázni kezdett:

- 15 perce jöttünk, de gondoltuk mozizunk egy kicsit.. :) Két csaj drámaian pizsiben próbálnak kibékülni.. Ilyen filmet még nem láttam! :D -  röhögött. Épp megöleltem volna Harryt, mikor eltolt magától. o.O

- Mi az? - néztem rá értetlenül.

- Tudod, mi csak "vagyunk". - mondta olyan halkan, hogy csak én hallottam, majd elsietett a szobájába. Eleanor ránézett:

- Megbántottad. - jelentette ki. Louis ránk meredt:

- Ezt nem is hiszem el! Egy egész 3 órát együtt voltatok és nem robbant fel a ház! o.O OMG - mondta, mire Eleanorral nevetni kezdtünk. Cukin. Olyan 'cukkancs lányosan^^'. Ekkor lassan, észrevétlenül leléptem. Harry ajtajához léptem. Bekopogtam. Kiszólt:

- Nem vagyok itt. - mondta. Benyitottam..volna, ha nem lett volna bezárva az ajtó.

- Harry engedj be! Lécci! - kiabáltam. Nem jött válasz. Dörömbölni kezdtem:

- Harry kérlek ne szórakozz! Nyisd kiii! Légyszives! Csak beszélni szeretnék! - kiabáltam. Jött a halk válasz:

- Elkéstél. Alszok. Gyere vissza holnap. Bííííp. - utánozta a gépeket. Kiakadtam:

- Harry ez nem vicc! Eressz be, amíg szépen kérem! Csúnyán is tudom. ›:( - morogtam. Harry nem válaszolt. Hát, ha így akar játszani, állok elébe! Szóval egy pillanat alatt kikaptam Louist a srácok, El, Perrie és Sophi közül, majd kihúztam a folyosóra. Idegesen rám meredt:

- Mi van már megint?!

- Harry bezárta az ajtót. - jelentettem ki, és olyan arcot vágtam hozzá, mintha azt közölném, hogy a jövőbe látok és kipusztul egy percen belül a világegyetem.

- Igen. Szokta. Na én megyek. - jelentette ki, majd elindult vissza a nappaliba. Én utánakaptam:

- Loui várj! Kérlek, segítened kell! ‹:( - néztem rá kétségbeesetten. A srác 5 másodperc múlva megtört:

- Hu, rendben segítek. Na, mi történt már megint Jessie-falván? :)

- Ne hívd az életem Jessie-falvának! .. És szóval hallotta, hogy azt mondom kettőnkről, hogy csak úgy vagyunk és besértődött és most nem enged be. Na ehhez mit szólsz? - kérdeztem szarkazmussal. Erre Louis:

- És ezt nem tudod kezelni??? Gyerekjáték! ;) - kacsintott. A tervünket nem árulom el, de azt igen, hogy el kellett készítenem a legjobb gombás szószomat tésztával! ;P Szóval Lousis az erkélyről beszélgetett Harryvel, majd azt mondta, hogy várjon, átmegy hozzá, csak nyissa ki az ajtót. Mindketten az ajtaja előtt álltunk. Amikor kattant a kulcs, én ugrottam be, villám sebességgel kitéptem a zárból a kulcsot, kidobtam Louisnak, aki pedig bezárt. Csábosan és elégedett hangon Harryre néztem:

- Megvagy Édes! ;) - kacsintottam. Harry erre unottan nézett rám, majd fogta magát és sarkon fordult, majd leült az ágyára. A tál gombás szószos tésztával és a két darab villával a kezemben leültem mellé. Ránéztem:

- Nem kérsz? Én csináltam, eskü! - mondtam. Összehúzott szemmel rámnézett:

- Komoly? Miattam? - kérdezte meglepődve. Mosolyogva bólogattam, mire gyanítva valamit kivette a kezemből a kaját, és mintha maga lenne a Qeen, olyan elegánsan megkóstolta. Én szétizgultam magam, hogy izgultam magam, hogy ízlik-e neki. Hát amikor elkezdte rágni, felpattant a szemöldöke:

- Ez.. Ez finom! o.O És nem én főztem.. Furcsa érzés..

- Komoly? Várj, én is megkóstolom! - mondtam, majd fogtam a villám, és beleforgattam a Harry kezében lévő tányérba, majd amikor már jó sok volt rajta kiemeltem és bekaptam. De hát én még életembe nem ettem ilyen finomat!!! o.O

- De.. de hát.. én.. nem.. nem tudok... főzni. O.O

- Hát ez a gombás szósz nem erről árulkodik. - mondta, majd tovább habzsolta. Arrébblöktem:

- Hé, én is kérek még! - mondtam, majd enni kezdtem. Amikor kivégeztük az adagot, Harry drámaian rámnézett:

- Hozz még! - mire elindultam az ajtó felé, de az zárva volt...

- Öhm, Harry.. Nem tudok kimenni. ‹:D - nevettem szarkazmussal. Harry kétségbeesett:

- Mi van? o.O - majd felugrott, és szinte nekirohant az ajtónak. Ránéztem:

- A faltörő kost később. Most az a lényeg, hogy... - mondtam, majd egyszerre felkiáltottunk:

- BE VAGYUNK ZÁRVAAAA! SEGÍTSÉÉÉG!!!

Folytatjuk....

1400

WoW gyerekek' :D Csak így tovább!!! ;)

Mrs.Tomlinson<3