Directioner Family
Eljön majd a nap, amikor karrierünk lesz, lehet hogy megházasodunk és gyerekeink lesznek. Amikor a szokásos dolgunkat végezzük. Talán épp munkába mész a rádiót hallgatva.
Amit már rég nem hallottál…
A ’What Makes You Beautyful’ elején levő kolompot.
Minden szóra emlékezni fogsz…ami mindent visszahoz!
Félreállsz az autóddal, a könnyek pedig elkezdenek folyni az arcodon.
Emlékezni fogysz az öt fiúra, akit szerettél…
Az öt fiúra, akik megváltoztatták az életed…
Az öt fiúra, akiknek ott lógott a poszterük a faladon…
Az öt fiúra, akik nagyon sok életet megmentettek…
Akik ezrek arcára csaltak mosolyt…
Azokra a fiúkra, akik lányok ezreit éreztették gyönyörűnek 3 perc 27 másodpercig.
Emlékezni fogsz a szép időkre…
A SZERETETRE…
A KÖNNYEKRE…
A MOSOLYOKRA…
A NEVETÉSEKRE…
A bennfentes viccekre, amiket soha senki sem fog megérteni…
AZ ÖSSZES KÜZDELEMRE…
A KONCERTEKRE…
A sírásra, mert nem tudtál koncertjegyet szerezni…
A CD-kre, amikre vártál, számoltad a napokat, a másodperceket…
Álltál a fagy hidegben, vagy az égető melegben csak hogy Őket várd, amint megérkeznek.
MEGÉRTE.
Az utálkozók elleni harc…
Az idióta Directionatorok, akik nem ismerték más számukat, csak a ’WMYB’-t…
És nem tudták, hogy a ’Torn’ volt az első daluk.
A Brit díjátadó… Ahol a nyertesek lettek…
A KÖNNYEK VISSZATÉRNEK!
Emlékezni fogsz a régi szép időkre…
Az emlékek egy filmként játszódnak le a fejedben…
A gyerekei megkérdezik: „Kik voltak ezek a fiúk, anya?”
De te csak rázod a fejed…mert ők soha nem fogják megérteni…
Hogy tudja egy fiúbanda megváltoztatni az életed…
Nem fogják megérteni, hogy egy fiúbanda egyszerű szeretete , hogyan tud barátokat hozni az egész világról…
Akik ugyanúgy szeretik ezt az 5 fiút…
…aztán…
Folytatod az életedet, de egy része mindig EMLÉKEZNI fog…
A régi évekre, amikor értük rajongtál…
NEM SZÁMÍT, MENNYI IDŐS LESZEL, HOL VAGY…
Zayn, Liam, Harry, Niall és Louis…
Az 5 srác, aki jobbá tette az életed és „történelmet írtak”!
BÜSZKE VAGYOK RÁ, HOGY DIRECTIONER MARADOK HALÁLOM NAPJÁIG!
Mert Directioner-nek lenni nem átmeneti dolog.
"Amit a Directionerek éreznek, senki más nem értheti meg…
A Directionerek szerelmesek. De ha ezt bárkinek is elmondanánk, mind hangos nevetésben törnének ki, hogy milyen mérhetetlenül nevetségesek vagyunk. Pedig ez egy teljesen valós érzés. Olyan, mint amikor egy hétköznapi ember szerelmes lesz valakibe.
De olyan reménytelenül nem lehet soha sem szerelmes, mint a Directionerek.
Amikor úgy érzed, hogy te is csak egy nagyon kicsi szelete vagy a rajongóknak. És te úgy érzed, hogy mégis te szereted a legjobban.
És amikor meglátod, hogy valamelyikőjüknek párja van, elszorul a szíved, ám az eszed azt diktálja, örülj, hogy boldog… De teljes szívedből nem tudsz örülni, mert halálosan szeretnéd, hogy egyszer te legyél vele.
És akkor belegondolsz, hogy te mindent tudsz róluk. Tudod a kedvenc színűket, hogy milyen magasak, hogy milyen buta titkaik vannak… És akkor rájössz, hogy Ők lehet, hogy azt sem tudják, hogy létezel.
Amikor megjelenik egy új videóklip, epekedve mész fel a YouTube-ra, és nézed meg azt az öt számodra tökéletes fiút.
Amikor öt imádnivaló fiú puszta mosolya is fel tud dobni a rosszabb napokon.
Amikor felmész Twitterre, és látod, hogy gyarapodott a követőid száma, majd amikor megnyitod, meglátod, hogy nincs köztük egyikőjük sem.
Amikor a TV-ben valahol One Directiont adnak, rögtön odakapcsolsz, hogy meghallgasd, milyen szinkronhangot tesznek be nekik, vagy pusztán azért, hogy megnézd őket a televízió képernyőjén, mert te általánosan csak a neten vagy a telefonodon nézegeted őket.
Amikor minden áldott évben megünnepled a híres június 23-át.
Amikor a képernyőn keresztül megköszönöd Simon Cowell-nek, hogy híressé tette azt az öt hibátlan fiút, és a szüleid aggódva kérdezik egymástól:
"Normális ez a gyerek?"
Amikor órákon át tweeteled, hogy "@onedirection please follow me, you're my life.xxx" és még csak nem is figyelnek rád, azon gondolkodsz, mi értelme van ennek…
Amikor végignézed a One Thing videóklipjét, és látod a rengeteg szerencsés rajongót, akik bármekkora távolságból is, de láthatták élőben azt az 5 csodálatos fiút.
Amikor végignézed a What Makes You Beautiful-t, és elgondolkozol, hogyha ez az öt fiú ismerne téged, ugyanezt gondolnák-e rólad.
Amikor végignézed a Gotta Be You videóklipjét, és féltékenyen méregeted a lányt, akivel Zayn csókolózik.
Amikor végignézed a Live While We're Young videóklipjét, és elgondolkozol, hogy milyen dolog is fiatalnak lenni… És hogy nekik milyen csodálatos fiatalkoruk lehet.
Amikor végignézed a Little Things videóklipjét, meglátod Liam kisírt fejét, rögtön Danielle-re gondolsz, és hogy miért kellett szakítaniuk. Mert neked ők voltak az álompár.
Amikor végignézed a videónaplókat, és nevetsz Louis viccein, végighallgatod Liam komoly mondanivalóit, figyeled Harry vicces grimaszait, hallgatod Niall mókás nevetését és bámulod Zayn gyönyörű szemét. Amikor meglátsz egy galambot az utcán, és torkod szakadtából üvöltöd neki: KEVIN! A járókelők pedig megrovó pillantásokkal nyugtázzák, azt, hogy "Ez megint egy idióta kis tizenéves…"
De ők sem tudják, hogy mit érzel, amikor csak arra az öt bohókás fiúra gondolsz, akik alkalmanként megnevettetnek, alkalmanként pedig megsiratnak lírai dalaikat énekelve.
Amikor megfogadod, hogy mindörökké Directioner maradsz, de valahol legeslegbelül tudod, hogy ez egyszer úgy is elmúlik…
Amikor minden áldott reggel átsiklik az agyadon, hogy "talán ma oszlik fel a One Direction", aztán gyorsan összeszeded magad, és magadat bizonygatod, hogy ilyen sosem történhet meg, mert a srácok megígérték, hogy nem lehetséges…
És végül, amikor rádöbbensz, hogy talán ezzel az öt fantasztikus fiúval sosem találkozhatsz, egy pillanatra magadba zuhansz, és tíz percen keresztül vigasztalhatatlan leszel… Aztán felállsz, és azt bizonygatod magadnak: "Egyszer úgyis eljönnek Magyarországra!"
Ez a remény az, amitől erős tudsz maradni, és félre tudod tenni a dobozos zsebkendőt, akárhányszor meghallod a One Direction egyik szomorúbb dalát.
Más emberek nem tudhatják, milyen nehéz is Directionernek lenni… Ezek mind nagyon fájdalmas dolgok, de érdemes küzdeni, mert ez az öt fiú megváltoztatta az életünket.♥"
Egy Directioner gondolatai...
Mint minden este most is bedugom a fülhallgatót és maximumra veszem a zene hangerejét, csak azért, hogy ne halljam azokat az átkozott gondolataimat. De nem segít most sem. Ugyan úgy visszhangoznak a szavak a fejemben mint mindig.
One Direction - Over Again megy éppen miközben ezeket a sorokat írom könnybelábadt szemekkel. A gondolataim most azon az 5 srácon járnak akik az egész életemet megváltoztatták. Teljesen más lettem mióta megszerettem őket. Sokkal többet sírok mint valaha, de ezzel ellentétben sokkal többet nevetek is.
Az agyam most csak azon jár, hogy vajon egyszer fogom-e érezni ennek az 5 srácnak a közelségét. Vajon egyszer megölelhetem őket és a fülükbe súghatom, hogy mennyire szeretem őket?
Tudom, hogy hülyeség és gyerekes álom az, hogy minden vágyam hogy egyszer randizhassak valamelyikükkel, de úgy érzem ezzel nem vagyok egyedül. Igen, azt is tudom, hogy ez az álmom sosem fog valóra válni a korom és még sok más egyéb dolog miatt.
Ha meghallgatom valamelyik számukat mindig az eszembe jutnak a baromságaik, a szexis külsejük, a dalaik...És ekkor tőrnek elő belőlem a könnyek. Nem bírom azokat visszatartani, akaratom ellenére is kihullanak a szememből.
Imádok Directioner lenni, imádok fantalálkozókra elmenni, hajnalokig fent lenni akár egyetlen egy dal miatt...De néha elgondolkozok rajta, hogy mi lenne ha Liam, Harry, Niall, Zayn és Louis nem létezne...Akkor is ennyit sírnék vagy nevetnék?
Tudom most ezek miatt a mondatok miatt mindenki hülyének fog tartani és csak annyit tesztek hozzá, hogy egy buta lány vagyok tele hülye álmokkal amik nem fognak teljesülni. Megértek mindenkit mert igen, szeretek álmodozni ezekről a dolgokról, de sajnos aztán sírni kezdek amiért tudom, hogy nem válnak valóra.
Az érzés amit én érzek leírhatatlan. Szavakkal nem tudom kifejezni, hiába próbáltam meg most is, egyszerűen nem megy..
Bárcsak leírhatnám az érzéseimet. Bárcsak tök egyszerűen kitudnám fejezni magam. De tudom, hogy ez úgy sem fog sikerülni..
Itt ülök hajnali 2-kor a kanapén és csak sírok. Nem bírom abbahagyni a zokogást. A fejem majd szét reped a fájdalomtól.
Hát ebből is látszik, hogy Directionernek lenni nem egyszerű dolog, sőt nagyon nehéz!
"Mi is az a Directioner?
Valakinek a Directionerek csak One Direction rajongók.
Valakinek a valaha volt legjobb fandom.
Valakinek a legrosszabb.
Valakinek csak: 'ők kik?'
Valakinek csak egy név.
És nekem? Nos… én. Az, aki én vagyok. Az, ami én vagyok. Egy emlékeztetés, emlékeztetés, hogy a része vagyok valami hatalmasnak. Az én fandomom. Az én családom.
Sok lány mondja magát Directionernek, de csak néhányan tudják, mit is jelent valójában.
Directionernek lenni nem azt jelenti, hogy minden egyes dolgot tudsz róluk, nem azt jelenti, hogy mindig tudod, hol vannak a nap minden egyes percében. Nem azt jelenti, hogy tudod mikor kivel vannak, mit csinálnak…
Directionernek lenni azt jelenti, hogy fent maradsz hajnali kettőig, csakhogy nézd a twitcamjeiket. Sorban állni órákon át azért, hogy jegyet vehess egy koncertre, vagy legyen egy aláírásod tőlük. Tudni Jimmyről, Kevinről, a répákról, a kanalakról, a tükrökről, Justin Bieberről, a kajáról, a házasságról…Tudni, hogy a Torn mit is jelent nekünk. Sírni, mikor meghallod, mosolyogni, miközben olvasod a tweetjeiket, vagy mikor eszedbe jut valami, amit ők mondtak. Mindez arról szól, hogy szereted őket minden egyes nap minden egyes percében.
Directionernek lenni azt jelenti, hogy támogatsz minden egyes döntést, amit meghoznak, nem számít, mennyire fáj is ez neked. Tisztelni a fiúk barátnőit, testvéreiket, barátaikat és az egész családjukat. Szeretni őket még akkor is, ha hibáznak.
Ilyen egy igazi Directioner.
Mindannyian tudjuk, hogy egy Directioner az olyasvalaki, akinek mindent a fiúk jelentenek, de MINDENT. Megváltoztatták az életünket, és ezt nem csak mondom, tényleg így van. Reményt adtak nekünk, reményt, hogy kitartsunk valami mellett. Megnevettettek minket, mikor magunk alatt voltunk, kihúztak minket a szomorúságból, és mindig is ott voltak nekünk a zenéjükön keresztül, a hangjukkal, a twitcamjeikkel, a videónaplóikkal, a tweetjeikkel, a képeikkel…
A One Direction nem inspiráló?
Nos, engem nagyon is inspiráltak! Louis megtanította nekem, hogy teljesen rendben van az, hogyha mások vagyunk, és hogy élnünk kellene az életünket, mert csak egy van belőle. Harry megtanította, hogy természetes, hogy megbántanak, hogy nem szégyen sírni, és hogy mindig azt kellene tennem, amit akarok, nem érdekelve, mit gondolnak mások. Zayn megtanított rá, hogy szeressem önmagamat, azért, aki vagyok. Hogy mindig önmagam legyek, szeressem az életet, hogy hozzam ki belőle a legjobbat, és hogy nézzek szembe a félelmeimmel. Niall megtanította, hogy mindig tartsak ki, és higgyem, hogy igenis van valaki, akit nekem teremtettek. Hogy a szerelem megvár, és nekem csak várnom kell, mert a hercegem már úton van. De leginkább arra tanított meg, hogy tudjak mindenen tudjak nevetni. A One Direction tanított meg élni, szeretni, nevetni, másnak lenni, megőrülni, mosolyogni, élni a gyerekkoromat és a legjobbat kihozni belőle. És Liam, nos… Ő megmutatta nekem, hogy vannak emberek, akik nem változnak meg, s megtanította, hogy az álmok valóra válnak.
A One Direction minden egyes embert közülünk más és más módon inspirált, megváltoztatták az életünket, ahogyan minket is, és egyikünk sem emlékszik arra, milyen volt az életünk, mielőtt a One Direction megalakult volna. De nem ezért írom le ezeket, hanem azért csinálom, mert tudom… tudom, hogy milyen érzés Directionernek lenni.
Azt hiszed, Directionernek lenni könnyű? Gondold át újra.
Ez a legnehezebb, de egyben a legjobb döntés is, amit egy Directioner valaha meghozott az életében.
Directionernek lenni nem könnyű.
Directionernek lenni fáj.
Directionernek lenni fájdalmas. Tényleg az.
Tudom, hogy közülünk milyen sokan sírják magukat álomba.
Tudom, milyen érzés tudni, hogy millió és millió rajongó szereti a fiúkat.
Fáj tudni, hogy valószínűleg soha nem fogjuk megölelni, megcsókolni, a karjainkban tartani őket, beszélni velük…
Tudom, hogy ez mennyire fáj, mikor valaki a fiúk közül bekövet valakit, és téged nem.
Fájdalmas a sötétben ülni, és azt gondolni: „Mi értelme? Soha nem fogják megtudni, hogy egyáltalán létezem.”
Itt tartottam. És most is itt vagyok. Mindannyiuknak szüksége van valakire, akinek ezt elmondhatja, szüksége valakire, aki reményt ad, tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül...
Szóval itt van:
Nem vagy egyedül, senki sincs közülünk egyedül. Ezért is vagyunk család tagjai.
Ugyanazokat az érzéseket és helyzeteket éltük át, ez az, amiért idekerültünk, ez az, amiért a One Directiont választottuk, hogy szeressük őklet. SENKI nem érti meg, hogy egy Directioner jobb csak egy egyszerű rajongónál.
MERJ ÁLMODNI.
SOHA NE MONDD, HOGY SOHA.
Mi, Directionerek, összetartunk. Nagyot álmodunk, és soha nem tudhatod, mikor válik valóra az álmod.Imádom ezt a fantasztikus családot. ♥
Köszi, hogy elolvastad!
Jelölj!
[Forrás: Ebnevelde: 1D fan]
Hát kedves olvasóim ez egy csodálatos leírása a Directioner-ségnek. Esküszöm, már az első soroknál elbőgtem magam. :) De ki nem? Csak mi értjük ezt az egészet, senki más. Mi vagyunk a Directioner-Family! ‹3
Sok rajongást:
Mrs.Tomlinson‹3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése