19. fejezet : 1. rész Egy nem várt fejlemény

19. fejezet

1. rész:

Egy nem várt fejlemény

*Louis szemszög*

A többiek egy szempillantás alatt megjelentek a nagy ajtócsapásra. (Addigra már - Hála a jó Égnek!!! - abbahagytuk az 'ölelkezést'.) Perrie ijedten kérdezte:

- Mi történt? o.O Égszakadás???

- Neeem.. Harry veszekedett Jessievel. - magyaráztam. Még mindig senki nem tudta, én hogy kerülök a képbe.

- Hát izééé.. Loui volt a bíró! ‹:D - magyarázkodott Jess. Ez is rögtönzött hazugság, de ezt inkább nem áll szándékomban kijavítani! :$ Ekkor kiszólt Harry:

- Igen, elég hazug bíró! Könnyen le lehet fizetnii! - kiabálta, mire dörömböltem egyet az ajtón, jelezve, hogy ha egy szót is szól, nem érdekel az összetört szíve, én berúgom az ajtót, és 2 perc múlva más is el fog törni, nem csak a szíve!!! ›:(

- Harry? Jól vagy? - kérdezte Niall - Van kajád? Túl fogod élni?

- Nyugi, kívülről jól vagyok. Belülről nem annyira. Zayn gyűlölettel Jess felé fordult:

- Megölted Harryt!!! ›:( - szegény lány tökre a szívére vette, és könnyekkel kűszködve elsietett a szobája. Mindenkire gúnyosan néztem:

- Nem minden az, aminek látszik! Nem kéne ok nélkül bántani másokat! ›:( - mondtam, majd a lány után siettem. Az ajtaja zárva volt, csakúgy, mint Harryé. Nem akarom, hogy mind ketten depibe essenek. Gyorsan összedobtam két szendvicset. Az egyikkel először Hazzahoz indultam. De ő nem nyitott ajtót, válaszra sem méltatott. Ezután mentem Jesshez. Épp kopogtam volna, mikor megjelent El. Égett a dühtől:

- Már megint mire készülsz?

- Képzeld, törődök egy baráttal. Te is kipróbálhatnád végre egyszer, nem halnál bele! - mondtam. Nem tudom miért beszéltem így vele. Vele, akivel esküszöm, egy pár hete még az esküvőn gondolkoztunk. Eleanor csalódottan távozott. Egy részem azt mondta, hogy szaladjak utána, de valahogy képtelen voltam. Nem tettem semmi rosszat, nem kell, hogy bűntudatom legyen a semmiért. Na ugye? Szóval bekopogtam Jessiehez. Hüppögve szólt ki:

- Nincs itt senki! Jessie elköltözött depifalvára, Ezerzsepi városkába! Ki az?

- Loui. - válaszoltam mosolyogva. Ajtót nyitott, majd bementem. Most nem zárta be az ajtót, résnyire hagyta. Leültünk az ágyára. Teljesen kisírta a szemét és a kuka tele volt összegyűrt zsepikkel. Ránéztem:

- Jess, ne vedd komolyan Zayn beszólását, néha nagyon nyers tud lenni! - mondtam. A lány csak szelíd mosollyal elvette a szendvicset. A szemembe nézett:

- Hé! Kösz, hogy törődsz velem, ez sokat jelent! :) - mondta, én pedig hirtelen olyannyira zavarba jöttem, mint az első randimon. Nem tudom, hogyan csinálja ezt Jess, de folyton más leszek tőle. Rámeredtem, máshova nem voltam képes figyelni:

- Ko.. Komolyan mondod? - kérdeztem. Jessie bólintott. Még így, kisírt szemmel és picit kócos hajjal is nagyon szép volt. A lány ekkor végigsimította az arcomat. Jaj, ne, honnan tudja, hogy ezt imádom? Ezután én próbáltam összeszedni magam, de ekkor megint 'lecsapott'. Küzelebb hajolt és a fülembe suttogta: "Te is tudod, hogy mire gondolok!" Jaj, ez nem igaz! Mindjárt elvesztem a kontrolt! ‹:(

*Jessie szemszög*

Foggalmam sincs, miféle ördög bújt belém aznap este, de teljesen megbolondított Louis. Még sosem éreztem ilyet. A pillangók fel le röpdöstek a gyomromban. Láttam a srácon, hogy azon őrlődik, hagyja-e magát sodorni az árral, vagy inkább rémülten rohanjon ki a szobámból. Egyenlőre nem döntött. Még közelebb hajoltam, majd megfogtam a két vállát és a szemébe néztem:

- Dönts! Tudni akarom a választ! - jelentettem ki, mire felém fordult, és hirtelen, hosszan megcsókolt. Teljesen más érzés volt, mint Harryvel. Loui vadállat, de tudja tartóztatni magát..egy darabig. Aztán elveszti maga felett a kontrolt, és aztán ott kő kövön nem marad. Egész este úgy éreztem, a mennyországban vagyok. De aztán sajnos fel kellett ébrednem...