♥9. fejezet : A kórházban♥

9. fejezet

A kórházban

*Louis szemszög*

10 perc múlva kiértek a mentők. Jessiet felpakolták a hordágyra, majd be a mentőautóba. Ameddig csak tudtam, fogtam a kezét, de a mentőbe már nem mehettem vele. Sajnos. Ezért Harryvel bepattantunk az első kocsiba amit megláttunk (hihetetlen, hogy ezt én mondom, de most ez tökmindegy), és Jessieék után iramodtunk. Az út szélén persze klattogtak a kamerák, meg a fanok is előkerültek, de most ez nem izgatott. Most nem állhattunk meg. 

Kereken 8 perc múlva oda is értünk a kórházhoz. Jessiet beküldték a sürgősségire, mi pedig kint maradtunk a váróban, és esküszöm, ha 50-en nem jöttek oda hozzánk egy fotóért, akkor egyen sem! 1 óra múlva kitolták Jessiet a hordágyon. Mi Harryvel úgy követtük, mint két kiskutya egészen a szobájáig, ahova tolták. Rátették az ágyára, a lába már be volt gipszelve. Amikor végeztek az orvos kihívott elmondani, hogy pontosan mi a baj (azért engem, mert én vagyok a rangidős).

- Szóval maga a kislány gyámja? - nézett rám az orvos.

- Igen doki, teljes életnagyságban... Khm.. - krákodtam. Az orvos motyogni kezdett:

- Persze, mindjárt be is veszem..

- Elnézést, mit tetszett mondani? - kérdeztem, de teljesen pontosan tudtam, hogy bunkózott. Felnézett a lapokból:

- Én? Semmit! - hárított, majd tovább olvasott. Felsóhajtottam:

- Megmondaná végre mi a baja Jessienek?!

- Ripityára tört a térde feletti combrésze. Elmondaná, hogy történt? Leesett az ágyról? - kérdezte gúnyosan az orvos. Betelt a pohár:

- Hahaha! De vicces. Talán azért irigykedik másokra, mert magának nics magánélete...

- Ezt kikérem magamnak! Ilyen faragatlanságot! - kiabált. Erre én:

- Hát.. Azt mindketten tudjuk, hogy maga kezdte...

- Biztos nem a dezodorszagú tini.. - motyogott. Na most borultam ki. Senki nem hívhat dezodorszagúnak! SENKI! ›:(

- Elég! Elegem van! Követelem, hogy hívjanak egy másik orvost Jessiehez de rögtön! - kiabáltam rá. Erre a doki elindult egy ajtó felé, de visszaszólt:

- Mázlista vagyok, hogy többé nem kell ilyen görényekkel dolgoznom, mint te! - ekkor már nekimentem volna, mikor Harry lefogott.

- Mi bajod van?! Szegény orvosokat bántasz?! - nézett rám. Én meghökkentem:

- Szegény orvos?! Te megőrültél?! Azt mondta rám, hogy 'dezodorszagú', meg, hogy 'görény'.

- Ú.. Abban én is egyet értek, hogy legközelebb ne ötsd magadra az egész flakont! - mondta, majd befogta az orrát. Erre én felkiáltottam:

- Hé! Ez a természetes illatom!

- Ja, igen, igen persze! ;) Na szóval ezután mi történt? - kérdezte. Mesélni kezdtem:

- Követeltem egy másik orvost Jessnek. Nem lehet a dokija eegy kőbunkó rondaság.. -mondtam, de akkor megjelent aaz új orvosunk. Esküszöm nem orvosnak, hanem férfi modellnek hittem! Eszméletlenül sármos és kigyúrt volt. Harry fejbevágott:

- Áh, nem volt jó neked a "kőbunkó rondaság", neked Superman kellett!

                                                      

- Ö.. Te vagy az új doki?

- Igen, persze! :) Melyikőtöket verték meg a suliban? Azt kell ellátnom? - nézett ránk úgy, mintha 3.-os kis idióták lennénk, akik összeverekdtek. Kihúztam magam:

- Nem, kikérem magamnak! Szupersztár vagyok! - jelentettem ki, mire ijedten Harryre nézett:

- A fejére esett egy tégla? o.O

- Hát nem kételkedem benne! - nézett rám Harry dühösen. Most Jessiet egy doki-modell fogja körülugrálni, és ez tök idegesítő! 

*Jessie szemszög*

Már majdnem fél órája leléptek a srácok a dokival dumálni, és őszintén: nagyon unatkoztam. NAGYON!!! Mikor jönnek már???

- Itt vagyunk Jess! - esett be Louis az ajtón. Mögötte Harry és egy erőember doki. :P Nem bírom az ilyen kigyúrt fazonokat. Bleee... :( Látszólag Harryék sem szívlelték...

- Doki szó szerint mi baja? - kérdezte Harry. Erre a kigyúrt orvos:

- Nyilván eltört a lába. Nem látják a gipszet?!

- És mikor lehet majd levenni a gipszet? - kérdeztem.

- 7 és fél hét minimum.

- De a törések csak 6 hétig gyógyulnak! - méltatlakodott Louis. Erre a doki:

- Ripityára tört a combja gyerek! 7 és fél hét minimum. Ennyi lenne. - mondta, majd elment. Harry az órájára nézett:

- Ö.. Jess, most mennünk kell a koncertre! Sajnálom de muszáj. 2-3 óra és itt vagyunk. Szia! Vigyázz magadra! - mondta, közelebb hajolt és arcon puszilt. Ezután Louis is követte a példáját. 

- Gyógyulást! - köszöntek el, majd kiléptek az ajtón. Tök egyedül maradtam. :(

3 és fél óra múlva betoppantak a srácok. Úgyértem öten. :) Zaynnnel, Liammel és Niallel együtt.

- Sziasztok! :) - köszöntem. Erre Niallék is mind megpusziltak köszönések közepette (ennyire puszilgatnivaló vagyok? :D), majd Liam szólalt meg:

- Hoztunk "gyógyulj meg!" ajándékokat. :) - mondta. Erre ellenezni kezdtem:

- Jaj srácok nem kellett volna! :) De komolyan! - mondtam, mire Niall átnyújtott egy csomagnyi Nando''s kaját, Zayn egy karikatúrát rólam (:D), Liam pedig egy csokor virágot.

- Ó de arik vagytok, köszönöm! :) - adtam hálát. Erre Louis:

- Még egy valami van! - majd átnyüjtott egy mindenki által aláírt "Gyógyulj meg!" képeslapot - Én rajzoltam.. Nagyon béna?

- Nem, inkább nagyon édi!^^ - mosolyogtam, majd megöleltem. Niall szólalt meg:

- Na! Add egy kicsit a Nando"s kajából és már itt sem vagyunk! ;D - mosolygott, mire adtam egy csomag sült krumplit, majd mindenkit megölelgettem, ezután elköszöntek és elmentek. Olyan kedvesek! ‹3

Helló Kedves Olvasók! Itt az új fejezet, de ne feldjétek, ma még várható lesz egy! ;)

Pusszancs:

Mrs.Tomlinson‹3