14. fejezet
Szerelmek és 'apucik'
*Louis szemszög*
Harry és Jessie már vagy 3 hete járnak, és nem mondom, hogy nem idegesítő. Viszont a jó, hogy Jess kezd velem megbékélni picit, ugyanis mostmár nem vágja hozzám a szendvicsemet, hanem romlott hozzávalókat használ. Ez javulás, nem? Mindenesetre nem hallgat meg, de úgysem figyelne, mert Harryvel folyton egymás szájában vannak. Mikor azt mertem mondani, hogy "Csak le ne nyeljétek egymást!", akkor hozzám vágott egy cipőt. Au! Még most is fáj a helye. És azóta El sem jelentkezett. A srácok egyszer-kétszer átjöttek, néha videójátékoztunk, de nem hagy nyugodni a lelkifurdalás. Tényleg ilyen durván megbántottam szegényt? ‹:( Csak az beszélt belőlem, hogy végre nézhessem a meccset, nem gondoltam totál komolyan amit mondtam! De ezt nem hallgatja meg Jessie, hanem csak Harryvel van nap mint nap. Beszélni is csak flörtölve beszélgetnek. Én meg el vagyok felejtve a legjobb haverom és Jessie által is, akit igazából nem is tudom, kimnek nevezhetném. Most itt ülök a kanapén, és már 15 perce várok, hogy Harry meghozza a popcornt. Filmet nézünk.. hármasban. Szerintem összetalálkozott a konyhában Jessievel, és elfeljetette, hogy miért is ment a konyhába.
*Jessie szemszög*
A konyhába indultam, hogy egyek egy egészséges salátát az esti filmezés előtt. A pultnál ügyködtem, mikor hirtelen valaki megfogta a derekam:
- Hmm.. Jól néz ki, de előbb a desszertet kérem! ;) - kacsintott. Harry volt az. Megfordultam, a nyakába kapaszkodtam, majd megcsókoltam. A csók után Harry elvett egy saláta darabot a tányéromból, majd megkóstolta.
- Hmm.. A saláta sem rossz, de kéne még bele egykis ez.. - mondta, majd beleborított egy csomó fűszert, amikről foggalmam sincs mik voltak. Amikor végzett, diadalmasan felkiáltott:
- Éljen! Így perfect! ;) - kacsintott. Megkóstoltam:
- Hmm Harry ilyen isteni salátát én még életembe nem ettem! Nagyon fini! :) - mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára - Gyere, nézzük meg a filmet! - mondtam majd bedobtam egy popcornt a mikróba, ezután a szemébe néztem:
- Te eszel popcornt, én pedig olyan isteni salit! Csinálj még! - jelentettem ki. Harry megrázta a fejét:
- Azt egy szóval sem mondtam, hogy ingyen van. - mondta, mire ravaszul elmosolyodtam, majd hosszan megcsókoltam.
Hirtelen valaki kezét éreztem a vállamon.
- Mikor jöttök végre? - kérdezte. Persze, természetesen Louis volt az:
- Már 25 perce várok! - vádolt. Felsóhajtottam, kikaptam a popcornt a mikróból, majd elindultam a nappali felé. Már féluton voltam, mikor láttam, hogy a srácok nem követnek. Hát mindegy, akkor majd megvárom őket a nappaliban.
*Louis szemszög*
Harry már menni akart a filmre, amikor megálítottam:
- Várj! Hazza beszélnünk kell!
- Mi a probléma? :) - mosolygott. Harry, hogy tud szinte mindig ilyen kiegyensúlyozott lenni??? o.O Olyan nyugodt minden egyes pillanatban... Hogy a francba csinálja?!
- Ki akarok békülni Jessievel. Kérlek segíts! Segítened kell! ‹:( Lelkifurdalásom van! - nyafogtam. Harry bólogatott:
- Hát lehet is, mert tényleg megbántottad komolyan szegényt! Ja, és az arcodból pár cafatot találtam a szobája padlóján. Néha felszedi őket és sírva gyűrögeti, máskor pedig csak szétszórja és otthagyja..
- Jah, az csak a posztere. Akkor segítesz? - kérdeztem. Harry bólintott:
- Persze. :) Ha.. Te most nem jössz filmezni, hanem mész babázni, és közben megtervezed a... terved. :D Rendben? Oké. Pá! :) - vigyorgott, majd konkrétan a nappaliba szaladt.
Tök szupi. Ja tényleg. Mirandával kell töltenem egy csomót filmeznék. Jee! ›:(
*Jessie szemszög*
Kanapén ültem és bámultam a BBC-t, amikor hirtelen Harry megfogta a vállamat:
- Szia Nyuszi! :) - mosolygott, majd hátulról felémhajolt, majd megcsókolt. ‹3
Majd fogta magát, és ledobta magát mellém a kanapéra. Hozzá bújtam:
- Mit nézünk?
- Film Caffé? :D - nevetett. Megfogtam a kezét:
- Hazza! Nem muszáj romantikus filmet néznünk a kedvemért! Én egyébként sem a szappanoperákat, hanem a talk show-kat, és a komédiákat csípem! Meg a rajzfilmeket. :D Azok olyan kis cukik!^^ - vágtam kutyus pofit. Harry belement. A 'Kutyák és Macskák'-at néztük. :)
- Tudod ki jut Seamus-ról a galambról eszembe?
- Ki? - néztem rá. Erre megvonta a vállát:
- Kevin. :)
- Ó! - lepődtem meg. Igaz. :)
- És Kevinről pedig Louis. Miért nem beszélitek meg a dolgot?
- Nincs mit beszélni ezen. Sosem fogok megbocsájtani neki. - jelentettem ki. Harry kutyaszemeket vetett rám:
- A kedvemért sem?
- Nem. Ezt nem kérheted tőlem. Ha annyira meg akarná magyarázni a dolgot, megtalálná a módját! - mondtam, majd kicsit elhúzódtam Harrytől. Miért lett hirtelen Louis pártfogója?
- De hát már mindennel próbálkozott! - győzködött tovább Harry. Felkaptam a vizet:
- Édes, most komolyan, kinek az oldalán állsz?
- Természetesen mindkettőtökén! Te a barátnőm vagy, Louis pedig a legjobb haverom. Nem lehet választani. Mintha egy anyát kérnél meg, hogy válasszon a gyerekei közül! - vádolt. Én ezt rögtön kiforgattam:
- Nem vagyok a gyerek, akit babusgatni kell! Nem vagy az... apám!
- Hát nem is, a gyámod vagyok. És megkérlek, hogy békülj ki Louival.
- Nekem meg jogaim vannak, és 3 és fél hónap múlva 18 leszek, felnőtt!
- De addig gyerek vagy.
- Tényleg? Mert a gyerekek.. nem járhatnak felnőttekkel! - vádoltam. Felhúzta az orrát:
- Ezzel meg mire célzol?
- Áh semmire, csak arra, hogy ha 'lebukunk', te mész a börtönbe molesztálásért! - mondtam, majd ott hagytam. Kimentem a medencéhez kicsit lenyugodni. Miért keveredek mindig veszekedésbe? Lehet, hogy Louisnak igaza van, kibírhatatlan vagyok! ‹:( Király, már csak ez kellett, hogy essen az a rohadt eső! És így fázva, mankóval, könnyezve az esőben megláttam az ablakban egy dolgot, ami minden rosszat pótolt...
Hellóka, itt a vitákkal teli vadiúj fejezet! :) Olvassatok csak! ;)
Jó nyarat:
Mrs.Tomlinson‹3





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése