♥5. fejezet : Féltékeny barátnő♥

5. fejezet

Féltékeny barátnő

*Louis szemszög*

Becipeltük a csaj összes cuccát, majd hagytuk Jessiet kicsomagolni.

- Haver, Jess állati! :D - mosolygott Harry. Erre én lesajnálóan néztem  rá:

- 1.: Nem mondod?! 2.: Te minden lányra ezt mondod. Csak azt ne mondd, hogy Jessie lesz a "Nagy Ő".

- Ki tudja Loui? ;) - kacsintott, és már szaladt is a konyhába. Huh, Harry, Harry, esküszöm, egyszer megőrülök veled! :)

- Boo Bear! :D - hallottam hirtelen Eleanor hangját. Igen, pont a legjobb időzítést választotta, hogy meglátogasson: egy dögös csaj épp a szobám melletti hálóba pakolja be a cuccait. Hogy is lehetne ezt félreérteni?!

- Szia Édesem! - mondtam, majd átöleltem. Szeretem. Komolyan. ha nem így lenne, már rég Jessiere vetettem volna magam! ;)

- Ó, úgy hiányoztál! :)

- Igen, és kár, hogy hamar mész! ‹':D - nevettem. Felvonta a fél szemöldökét:

- Louis mégis mit rejtegetsz előlem? - vont kérdőre. Én elröhögtem magam:

- Viccelsz? ‹:D Mit titkolnék?! Semmit! Na gyere ide... - és öleltem volna meg, amikor kitért az ölelés alól.

- Ne nézz Kevinnek, itt valami bűzlik! És nem a koszos zoknikra értem, amiket muszáj lesz később nekiállnod kimosni!

- Jaj El ne idegeskedj! Nincs semmi rejtegetni valóm! :) Inkább ölelj meg! - mondtam. Mire Eleanor már épp beletörődött volna, megjelent Jessie. Igen, pont a legjobb pillanatban ő is. Nem igaz csajok! Hogy a francba tudtok ilyen pocsékul időzíteni?!!!

- Bocs Louis, de merre találom a mosdót?.... Ó helló! :D Jessie vagyok! - mutatkozott be illedelmesen (még bunkó sem volt!). Erre El halál komoly tekintettel rám nézett:

- Ő a te vendéged?

- Igen, vagyis nem! Vagy nem tudom.. - magyarázkodtam. Szuper, erre meg kirohant a kertbe. Jól kezdődik a látogatás. Jess ártatlanul rám meredt:

- Én tehetek róla? ‹:( - nézett rám kétségbeesetten. Mosolyogva megráztam a fejem (olyan műmosollyal). Erre kijelentette:

- Akkor menj utána! - mire rohanni kezdtem Eleanor nyomában. Végre utolértem. A medence szélén ült. Mellé ültem. Kicsit habozott, majd rám nézett:

- Mit akarsz?!

- Figyi El, bocs, hogy nem szóltam, de nehogy előbújjon belőled a zöld szemű szörny! Jessiet csak bébiszitterjük Harryvel. Nincs semmi komoly, csak haver. - magyaráztam. Hát nem úgy tűnt, mint aki elhitte. Pedig ez az igazság, mást már nem mondhatok!

- Komolyan? - nézett rám.

- Aha, totál. Miért mit hittél? Összeállok egy 17 évessel? :D - nevettem, mire ő is gyengébb nevetésbe kezdett. Épp amikor már megbékült, és épp meg akartam volna csókolni, megjelent Harry és Jess. Én valahogy így reagáltam élőben...

- Öhm.. Csak szólni akartam, hogy kész a kaja. Ti mit csináltok? :) - mosolygott. Én úgy néztem rá, hogy az hittem, a végén tényleg kinyírom a tekintetemmel. Nem talált valami jó passzban. Ekkor Eleanor szakította félbe a gondolat menetemet:

- Mi az ebéd Harry? :)

- Sajtos makaróni, Loui kedvence... De nem gondolom, hogy most értékelné..... Ö.. Gyere Jess, segíts a terítésben! ‹':D - szaladtak el, mert már látták, hogy robbanni készülök. Ekkor El felállt és elindult a konyha felé. Az ajtó előtt visszafordult:

- Nem jössz Tommo? :) - kérdezte. Én felsóhajtottam:

- De, megyek!

*Jessie szemszög*

Harryvel visszaértünk a konyhába.

- Mi a gond? - kérdeztem értetlenül. Rám meredt:

- Ha ott maradtál volna, már rég halott lennél! Louis brutálisan ki volt akadva. Nem ajánlom, hogy a bomba robbanáskor a közelében légy! - mondta.

- Oh, akkor kösz, hogy megmentetted az életemet! ;) - kacsintottam. Ekkor megjelent Eleanor.

- Hellósztok! :) Akkor eszünk? - kérdezte meglepően vidáman. Ekkor érkezett meg Louis is. Még mindig látszottak rajta a benti dühroham nyomai. Mindannyian leültünk az asztalhoz. Harry mindenkinek szedett a sajtos makaróniból. Megkóstoltam, és elájultam. Nagyon finom volt!

- Hm.. Harry ez mennyei! :) - mosolyogtam. Erre Loui:

- Látod, ezért az én kedvencem! :P :D - ekkor Eleanor közbeszólt:

- Hát Jessie élvezd ki, mert nemsokára már nem lesz rá lehetőséged!

- Miért mondod ezt? - kérdeztem a csípős megjegyzésre reagálva.

- Csak mert nemsokára elmész. Nem? - kérdezte gyanakvóan. Louis közbevágott:

- Igazából 1 évig lesz itt El. - mondta.

- Ja. De semmi ok az aggodalomra! ;) - kacsintott Harry. Eleanor kiakadt:

- Semmi ok az aggodalomra??? Semmi ok az aggodalomra, komolyan?!! A pasim 1 évig össze lesz zárva egy másik lánnyal és ne aggódjak? Kicsit se?!!! Hát tudod mit? Aggódom! Nem is kicsit! Nem kéne idegesíteni, oké?! - mondta, majd felállt az asztaltól, és ismét kiment. Louis a fejét fogta.

*Louis szemszög*

Bármit megadtam volna azért, hogy Eleanor megbékéljen. De hát szegény ilyen féltékeny típus. Miért? Miért nem lehet kicsit normális az életem, csak egy picurkát!? Ilyen nagy kérés ez???

- Öhm.. Louis jobb lenne utánamenni! Most megy ki a kapun! - mondta Harry. Felkaptam a fejem. Tényleg! Rohantam, mint az állat, az utcán végül be is értem.

- El várj! - kiáltottam.

- Mi van már megint?! Ott van neked Jessie! Nem kellek én!

- Na Drágám ennél nagyobb hülyeséget nem is mondhattál volna. - jelentettem ki, mire elkuncogta magát. Ah, ilyen az én vonzerőm: ellenállhatatlan vagyok! ;D

- Tudod, hogy csak téged szeretlek! ‹3 - mondtam majd megöleltem. Erre ő:

- Jó, de most mennem kell! Majd máskor talizunk! - mondta, majd kibújt a kezeim közül, és otthagyott. Hoppon maradtam. :(

Melyik kié? :)

Helló Mindenki! :) A 200-as nézettséggel cserébe hoztam az új fejezetet. Na hogy tetszik? :)

Puszi-Nyuszi:



Mrs.Tomlinson‹3