♥8. fejezet : Szerencsétlen baleset♥

8.fejezet

Szerencsétlen baleset

*Jessie szemszög*

Reggel felébreedtem. Nem akarok a Harrys esetről beszélni, írni sem fogok! Majd mindenki eldönti mit akar. Nekem... Jó nem mindegy, de... Ah, már megint erről beszélek! Grr!

Na szóval felkeltem, és lábat akartam borotválni, (mivan?! nyáron mindenki szokott!) tehát átmentem az első fürdőbe, amit megláttam. Lezuhanyoztam, majd bugyiban és melltartóban nekiláttam borotválni a lában. Hirtelen kicsapódott az ajtó, rám a szívbajt hozta, és vagy egy 20 cm-es sebet ejtettem a lábamon(!!!). Louis volt az. Hülyén nézett rám:

- Mi a francot csinálsz? :D

- Hát, lássuk csak.. Az elején lábat borotváltam, de aztán te berontottál, nekem elcsúszott a kezem, és most ápolónőset játszok egyedül. ›: (

- Bocsi nem tudtam, hogy itt vagy.. És csúnya az a seb a lábadon.. - nézte a vérző mélyedést a lábam közepén. Erre én:

- Jaj Louis semmi gond csak ma valahogy nagyon ideges vagyok. De miért nem mentél a másik fürdőbe?

- Milyen másik fürdőbe?

- Nincs másik fürdő???

- Miért lenne? Harryvel mindketten pasik vagyunk, Eleanor a barátnőm, és egyébként sem nagyon szégyenlős, Harry egyéjszakás csajai pedig este jönnek, reggelre pedig már eltűnnek.. Az utóbbit sosem értettem! - magyarázott. 1 fürdő 2 srácnak és nekem?! Na nem! Ez a legrosszabb rémálmom! ‹:(

- Ugye most csak szívatsz?! ‹:D - kérdeztem idegesen, mikor Harry is megérkezett (alsóban). Már láttam neten alsóban, de élőben már teljesen más. Élőben tök kényelmetlenül érzed magad, ha meglátod boxerben. Na én is zavarba jöttem.

- Jó reggelt mindenkinek! :) - köszönt tök vidáman.

- Heló Harry. - köszönt vissza Louis. Harry ijedten rám meredt:

- Jézusom Jessie! Mi történt veled?! o.O

- Megvágtam magam a borotvával. De semmi bajom! Tényleg, jól vagyok! - mondatm, majd ránéztem a sebemre, amiből nem akart elállni a vérzés - Jó, nem vagyok valami fényesen! ‹:(

-  1 pillanat! Hozok zsepit! - kiáltott Harry, majd egy fél perc múlva visszatért egy egész 100-as zsebkendővel a kezében. Rögtön elővettünk egy csomót, és törölgetni kezdtük a sebet. A vérzés csaknem csillapodott, sőt inkább erősödött. Már fél órája "kezeltek", amikor Louis megszólalt:

- Jess, eleget vártunk.. Ki kell hívnunk egy orvost!

- Jaj ne viccelj! Egy kis karcolás miatt? Kiröhögnének! - védekeztem, mire Harry bölcsen megjegyezte:

- Jessie, ne hülyéskedj. Két héttel ezelőtt Louival kórházba mentünk azért, mert megvágtam magam egy lappal, és nem kergettek el, hanem bekötözték. A közismert sztároknak senki sem mondd nemet! ;)

- Ez mind szuper meg minden, de egy a baj: Nem vagyok szupersztár! - kiabáltam.

- De mi igen! - mondta Louis. Ez igaz..

- Jó, hívjátok azt a hülye orvost! - adtam be a derekam. Louis ki is ment tárcsázni a dokit. Harry mellém ült, a kád szélére:

- Ami a tegnapot illeti...

- Igen, én sem akarok róla beszélni! - egészítettem ki. Értetlenül nézett rám:

- Azt hittem élvezted a csókot.

- Harry, azt élveztem...

- És akkor meg mi a baj? - kérdezte rezzenéstelen arccal. Nagyot nyeltem:

- Az, hogy... Még azt sem tudom, ki vagyok. Ezzel együtt azt főleg nem, hogy mit érzek irántad... Az biztos, hogy bírlak.. csak nem tudom, hogy milyen értelemben. Mindenesetre nem akarom, hogy ez megrontsa a baráti viszonyunkat.

- Na, hát azt én sem szeretném.. Szóval?

- Adj időt, hogy megemésszem a történteket! Kérlek! - mondtam. Harry már kicsit vidámabban szólalt meg:

- Nyugodtan gondolj át mindent! :) Türelmes vagyok.

- Annak örülök! :) - mosolyogtam. Ekkor lépett be  a fürdőbe Louis:

- A doki 10 perc múlva itt lesz! -  jelentette be. Erre elindultam a fürdő kijárata felé:

- Akkor visszamegyek a szobámba! - mondtam, majd ekkor jött a baj. Nyitottam volna ki az ajtót, amikor véletlen tül erősen rántottam meg(befelé nyílik), és az a combonak csapódott teljes erőből. Erős fájdalom nyilalt a lábamba, rögtön összeestem. A srácok rögtön odaszaladtak hozzám. Harry teljes szívrohamot kapott:

- Jézusom! Jessie! Jól vagy? Mi fáj? Mi a baj??? - kérdezgetett. Én csak a lábamra böktem, miközben nyögtem a fájdalomtól.

- Biztos eltört a lába! - mondta Louis, majd óvatosan hozzáért. Még az érintés is fájt.

- Nyugi, semmi baj! - csitított, majd egy fél centit megmozdította. Erre erősen, borzalmas hangosan felsikoltottam. Erre kétségbeesett:

- Hű Apám, ez nagyon eltört! Harry hívd a mentőket! - szólt Louis idegesen. Nagyon szenvedtem a fájdalomtól. Most Harry ment ki a konyhába rendezni a hívást. Louis ott ült mellettem a földön és fogta a kezem, meg a vállam. Suttogni kezdtem:

- Nagyon fáj! - itt már rég bőgtem is. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy legyőzzem a fájdalmat. Louis a szemembe nézett:

- Tudom! De tűrj, mert a kórházban el fog múlni. De ahhoz tűrni kell! - mondta, majd megszorítottam a kezét.

- Most jobban fáj? - kérdezte. Erre én:

- Ez nem azért volt! :) - próbáltam mosolyogni, de nem nagyon bírtam a fájdalomtól. Ekkor beszaladt Harry:

- Mindjárt itt vannak. Bepakolok pár cuccot! - mondta, majd elszaldt. Louis rám mosolygott. Már a mosolya erősebbé tett. Sokkal erősebbé.

[Ezen a képen egy rajongó található, aki fogalmam sincs kicsoda. A fotót a netről szettem.]

Helló, helló! :) Itt a vadiúj fejezet. Olvassatok csak! ;)

Pusszancs:

Mrs.Tomlinson‹3